Az NB I/B-ben kosarazott, jelenleg a veszprémi kosárlabdacsapat támogatója, kosárlabdabíró, megjárta Boszniát, céget alapított az USÁ-ban, mégis hazatért Veszprémbe, és 33 évesen egy jól működő vállalkozás vezetője. Horváth Balázzsal életútról, munkáról, tehetségről, kihívásokról, lokálpatriotizmusról beszélgettünk.

Index: – Szereted a jelenlegi munkádat?

HB: – Igen. Azt hiszem, azért vagyunk eredményesek, mert megtaláltam azt, amit csinálnom kell. Százszázalékosan boldognak érzem magamat a munkában és a magánéletben is. Persze lehetne eredményesebben is működni, de nekem ez a szint megfelel.

Index: – Volt olyan probléma a munkád kapcsán, amit nagyon nehezen tudtál megoldani?

HB: – Jó pár kemény kihívással találkoztunk Boszniában, de mindet képesek voltunk legyőzni. Közhely, de a legnagyobb problémát az egészség megőrzése jelenti. A sport miatt a térdeim teljesen trapára mentek, többször műtöttek, a múltkor összeszámoltam, összesen ötvenvalahány varrat van rajtam. Minden, ami ellen tudsz tenni, könnyebben kezelhető, mint amivel szemben tehetetlen vagy.

Index: – Hogyan lehetett megélni a távmunkát?

HB: – Fura volt, hogy jobban ismertem Boszniát, mint például a Veszprém-Budapest távot, de hozzátartozott az életemhez az ingázás, mint másnak a reggeli kávéfőzés. Persze most is jövök-megyek… Nem lettem irodista…

Index: – Miért Veszprémbe tértél vissza?

HB: – Ma Magyarországon minden olyan projekt, amely nagy közbeszerzésekben érdekelt, Budapesten köt ki. Két irodát működtetünk a fővárosban, de nem terveztem, és nem tervezem a Budapestre költözést. A régióban szeretnék érvényesülni, nincs az az üzlet, ami miatt elhagynám Veszprémet. Lehet, hogy Pesten előbb-utóbb kétszer-háromszor ekkorára nőhetne a cég, de nincs rá szükségem. Szeretem Veszprémet, itt születtem, a szülővárosom, ide tartozom. Valakit az idegesít, hogy ha a városban állandóan köszönnie kell – én azt szeretem, ha a cipőboltban, az okmányirodában minden második embert ismerek.

Index: – Mi a cél a cégnél?

HB: – A békemisszió befejeztével Magyarországon elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy élni tudjunk. Emellett hosszú távú célom, hogy minél több embernek adjunk munkát, biztosítsunk jó megélhetést.

Index: – Hogyan tudod megadni a magadnak megfelelő időt?

HB: – Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munka boldogít, ezért magamra fordított időnek élem meg a munkával töltött órákat is. Emellett fokozatosan változik a motivációm – megesik, hogy teljesen belevetem magam a cégbe ügyeibe, máskor meg lazítok, kevesebb dolgozom.

Index: – De ehhez kell egy megértő, jó partner is…

HB: – Feleségem kiváló partner, ha nem lenne az, nem mondhattam volna, hogy száz százalékig boldog vagyok.

Index: – Munkakapcsolat is van köztetek?

HB: – Belevágtunk egy fürdő-vállalkozásba, s ezt a feleségem vezeti. Oxigénnel dúsított Kaqun vízzel foglalkozunk. Azért indítottam el a fürdőszalont, mert úgy láttam, hogy a Kaqun víz sok embernek segített, és úgy gondoltam, ha az ennyi jót kaptam az élettől, akkor igyekszem belőle valamit visszaadni az embereknek. Ez a mai napig így működik, mert még mindig nem rentábilis a vállalkozás. A Kaqun kúra egyébként egy orvos által ellenőrzött oxigénterápia, amely során vízen keresztül jut be az oxigén a szervezetbe. Létezik fürdő- és ivókúra is. Ha sok oxigén kerül a szervezetbe, akkor az mindenféle gyulladásos eredetű betegségre jó hatással van. Az már bizonyított tény, hogy a daganatos sejtek oxigéndús környezetben nehezebben szaporodnak – megdöbbentő eredményeket produkált ez a víz. A teljesen egészséges embernek is fokozatosan elsavasodik a szervezete – ezért havonta egy-egy alkalommal érdemes helyreállítani az oxigénszintet. A Budapest út 69-ben, a fallabda pálya mellett meg lehet találni, ki lehet próbálni…

Index: – Szerinted egy működő vállalkozásnak mit kell kapnia a várostól, és mit kell adnia a városnak.

HB: – Úgy gondolom, a veszprémi önkormányzatnak jobban tisztában kellene lennie a lokálpatrióta vállalkozások termékskálájával, és hozzá kellene segíteni azokat különböző munkákhoz. (Csak egy példát! A Pláza-beruházásban egy miskolci cég alvállalkozójaként mi végeztük a szünetmentes tápegységek beszerelését, amit a mai napig nem fizettek ki, mert a miskolci céget már felszámolták…) Nagy szó lenne, ha a nagy beruházások esetében a veszprémi cégek legalább az ajánlatadásig eljutnának, mert akkor már lenne esély a munka elnyerésére. Máshol ez úgy működik, hogy a beruházások egy részét csak akkor engedik be a városba, ha bizonyos százalékban a helyiek is részt vesznek benne. Ha ez megtörténne, akkor biztosan én is lefelé nyomnám az árainkat. Miért? Mert például jó elmenni egy olyan épület mellett, amelyben a mi cégünk munkája is benne van. Nem nagy boldogság, hogy Pesten a kettes Metró kivitelezésében részt vettünk – a veszprémi levéltárban végzett munka nagyobb örömmel töltene el. Sajnos nem mi csináltuk...