Megint rockkoncert volt városunkban, és már megint kevesen jöttek el. Ja, ment a Megasztárnak elnevezett össznépi agymosás, így a városlakók szombat este a szórakozás legkispolgáribb formáját választva, távollétükkel tüntettek az élőzene ellen. Igen, már megint. Pedig a Lord és a No nyomult, két nagyszerű társaság. Eredetileg úgy volt, hogy Kalapácsék is tiszteletüket teszik, de nem jött össze.

Tavaly évvégén már hirdették, hogy megrendezik ezt a bulit, akkor az évadzárónak elkeresztelt hangverseny az időjárás szeszélyei miatt elmaradt, így most, télbúcsúztatónak átkeresztelve második nekifutásra sikerült összehozni. Háromszázötven fizető néző jelent meg összesen. Ha a küzdőteret is számba vesszük, akkor legalább háromezren beférnének a Fotex csarnokba egy alkalommal.

Az előzenekarról szokásomhoz híven lemaradtam, pont odaértem a No programja kezdetére. Slamó – az ország egyik legjobb gitárosa – hazatért világcsavargásából, megkereste régi társát, és tavaly – igaz más tagokkal – újra életre hívták a bandát. A hallgatóság kissé idegenkedve, de sportszerűen fogadta őket. Úgy gondolom, progresszív elemekkel tarkított dinamikus muzsikájuk, gondolatgazdag szövegviláguk nagyobb megbecsülést érdemel. Az Eddás múltjára Slamo mindössze két dallal emlékezett, de nekem az Érzés, és a Minden sarkon álltam már mégis hitelesebbnek hangzott tőle, mint Pataky Attilla tolmácsolásában.

A szünetben beosontam a Lord öltözőjébe és Gidót faggattam néhány dologról. Elmondta, hogy nagyon jó a hangulat a bandában, új basszusgitáros (Apró „Frankie” Károly) érkezett, no és megjelenés előtt áll az új, sorrendben nyolcadik stúdióalbum, a Kifutok a Világból. (Ennek örömére április közepén kinéz egy buli a budai Wig-Wam-ben.) Nem akarják kereskedelmi forgalomba hozni, inkább ők árusítják a fellépéseken, vagy megrendelhető. – Így jobb kezelni ezt a dolgot – szögezte le Gidó. Természetesen marad a klasszikus rockvonal a megjelenő korongon, de érettebb, frissebb lesz az egész. – Természetesen Balogh József írja most is a szövegeket – tette hozzá Gidó, mosolyogva hosszú bajusza alatt. – Most meg kell hallgatnod az új felállást – vág hátba barátságosan. Ezért jöttem. Kérdésemre elárulja, hogy természetesen a Karthago is aktív – olyannyira, hogy április 29-én Kapuváron együtt lép fel a két csapat.

A szerény nézőszám ellenére nagyon jó hangulat jellemezte a Lord fellépését. Amolyan greatest hits koncertet nyomtak Virágénekkel, Kisfiúval, természetesen a Vándorral együtt, (naná, hogy letérdeltünk mi is Misivel), sőt elnyomtak két felvételt az új CD-ről is: a címadót és a Szabadon Szállj-t. Ezek hallatán azt tudom mondani, érdemes megvenni az új CD-t: mindkét szám dögös, nehéz veretű, klasszikus rockmuzsika. Kibővítették a hangszeres blokkot is. Erős Attila megpergette a hathúrost, Gyurik Lajos is megsorozta bőrhangszerét, de Gidó sem maradt adós a billentyűkön, sőt, Frankie is basszusszólóval örvendeztette meg a nagyérdeműt. Megjegyzem, ez utóbbi nem nagyon hangzott el a Lord koncertjein Frankie érkezése előtt.

Már nem egyszer leírtam: nem érdemel meg a város ilyen produkciókat, ha ennyire közönyösek az emberek. Jó, lehet, hogy közrejátszott a reklám nem elégséges mivolta is, de ez a két zenekar sokkal többet érdemel, mint háromszázötven fizető nézőt.

Kapcsolódó oldal: http://www.lordinfo.hu