Kiemelt figyelemmel követtem a hazai választások első fordulóját, mivel a tanszékünk tudományos dolgozatot készít a magyar választásokról. Konzultációk során tanszékvezetőm, Gabriel Nacklegde két pontban foglalta össze az otthoni események lényegét. Szerinte a legmegdöbbentőbb, hogy gazdaságilag ilyen sikertelen négy év után megnyerte az első fordulót a koalíció. Másrészt, számára teljesen érthetetlen, hogy miért fogják fel nálunk élet-halál harcnak a választásokat.

Hétvégén rátapadtam a monitorra. Elolvastam az interneten minden felmérést, cikket, pártvéleményt, amit csak tudtam, mini közvélemény-kutatást végeztem otthoni barátaim, ismerőseim körében. Az eredményről a tanszék tudományos konzultációján adtam számot. A megbeszélések során a helyi kollegák számos érdekes észrevétellel szolgáltak, amelyek biztos épülésül szolgálnak az otthoniaknak.

Rutinos választóknak teljesen érthetetlen, hogy a koalíció ilyen eredményesen szerepelt az első fordulóban, mivel náluk a választópolgárok a gazdasági eredményességet veszik alapul a döntésnél. Ezért előfordul olyan is, hogy biztos tory szavazó elfordul a pártjától, ha nem találja hatékonynak. Ez, a mai Magyarországon, ismeretlen. Nálunk otthon a szavazópolgárok focidrukkerekké váltak, vagyis életre-halálra kitartanak csapataik mellett. Hibát mindig a másik véti, ők nem tehetnek a problémákról!

Európa nyugati felében is szoktak ígérni, de ekkorákat, mint nálunk, nem! Célokat fogalmaznak meg, ezt lefordítják hétköznapi nyelvre, de nem szállnak el, a realitás talaján mozognak. Vannak független médiumok, műhelyek, amelyek véleményt alkotnak a programokról – és ezek a megnyilvánulások nem az egyik vagy a másik párt kampányának aktív részei, hanem kizárólag szakmai, értelmiségi állásfoglalások.

A mai Magyarországon ilyen nincs, vagy ha van, alig hallják meg a nagy pártharsonák árnyékában. Otthon véres harcnak tűnik a választás, nem a demokrácia ünnepének. A kollégák szerint ennek az lehet az oka, hogy nem vagyunk morálisan és gazdaságilag erősek. A kettő nagyon szorosan összefügg! Az értelmiség feladatát – miszerint az eseményeket feldolgozza, véleményezze és megmutassa a számára elfogadhatónak tűnő utat – nem teljesíti. Az értelmiség beállt az egyik vagy másik nagy tábor zászlaja alá, és onnan puffogtat a másikra. Nincsenek függetlenek.

Természetesen itt sem azt értik független alatt, hogy nincs pártszimpátiája, hanem azt, hogy tudja függetleníteni magát ettől, amikor egy adott párt cselekvéséről, programjáról véleményt mond. Itt, azt mondják, értékhűséged van, nem párthűséged! Ez a szakmai előremenetelnél nagyon fontos előfeltétel! Itt együtt tud dolgozni egy project megvalósításán egy tory egy munkáspártival, mert tudja hogy jó szakember. Nagyobb a morális tartás az emberekben, mert a demokráciának van hagyománya, illetve a nagyobb jólét miatt nem kerülsz a tevékenységed miatt egzisztenciális válságba.

Gabriel Nacklegde professzor szerint a szavazás nem bolygatja meg az ő életüket, hiszen a gazdasági élet szereplői nem nagyon változnak a kormányváltás hatására, és a mértékadó szellemi műhelyek, civilek sem változtatják véleményüket a szavazás hatására.

Mi otthon még a demokrácia gyerekkorában harcolunk a homokozóért, játékokért. Idővel rájövünk, hogy a homokozó nem lesz nagyobb, ha mi foglaljuk el, és nem lesz kisebb, ha a másik. Az előrelépéshez pedig szükség van a bölcsebb emberek – az értelmiség – véleményére. Mivel ők a harcot kívülről látják, többet és pontosabban látnak a harcolóknál, így aztán jobban látják a helyes utat, amitől nagyobb és szebb lesz a homokozó.