Kovács Gábor igazgató tavaly ősszel került a Kabóca Bábszínház élére. Szeptemberi interjúnkban az új igazgató megfogalmazta a Bábszínházzal kapcsolatos elképzeléseit. Az évad végén afelől érdeklődtünk, mennyire tudta a felvázolt terveket megvalósítani.

Index: – Szeptemberben sok új elképzeléssel vágott neki az új évadnak. Elégedett az eredménnyel?

Kovács Gábor: – Elindultunk egy új irányba, készült például olyan előadás – a Rejtek ajándékok kertje –, amit 57-szer játszottunk – ez egy bábszínházban elég jó előadásszámnak számít. Vittük több helyre: a Millenáris Parkba, Kecskemétre, az országos bábos fesztiválra, a megye több településére. A darab elég érdekesen megosztotta a közönséget – ugyanis mai témákat feldolgozó kortárs műről van szó. Úgy tűnik, ez nagyon jót tett a Kabóca Bábszínháznak, emellett a darab révén valamiféle elmozdulás történt a Kabóca Bábszínház megítélésében a szakma részéről is. Bár többször elhangzott, hogy a Kabóca elismert, de a sajtóanyag ezt nem támasztotta alá. A kisebb sikerek mellett tudni kell, hogy a mostani tűzoltó évad volt.

Index: – Miért?

KG: – Nagyon későn történt meg az igazgatóváltás. Sarkadi Nagy László és Végh Zsolt nagyon elegánsan úgy hagyta itt a bábszínházat, hogy már nem kötöttek le semmit az évadra. Ez előny is volt, hiszen előtérbe kerülhettek az új elképzelések, de nehézséget is jelentett, hiszen teljesen évad nélkül álltunk. Magyarul hirtelen kellett összeállítani az évadtervet – ez meg is látszott rajta: időnként nagyon sűrű, időnként laza volt a szerkezete. Az előadások terén nagy esztétikai elmozdulások nem történtek, igazából nem tudtam megmutatni, hogy milyennek képzelem el az „új” Kabóca Bábszínházat. Mindez részemről visszalépés ahhoz képest, amit hirdettem, de talán a következő évadot sikerül úgy kialakítani, hogy tükrözze, milyen színházat is szeretnék.

Index: – Hogyan sikerült végül a kezdeti nehézségek után megoldani a bérletezést?

KG: – Eddig soha nem tapasztalt helyzet alakult ki a megyében, ugyanis két bábszínház bérletez egyszerre – a Kabóca és a Pegazus –, így természetesen veszítettünk nézőket, de a kicsit pesszimista előrejelzésünk ellenére 5000 bérletesünk volt ebben az évben. Ez elég jó szám a jelenlegi helyzetben. Még két-három évig eltart, amíg beáll a Kabóca Bábszínház új iránya, a következő évad sem indul felhőtlenül, viszont hosszabb időnk lesz a tervezésnél, szervezésnél. Boldog leszek, ha az 5000 bérletest jövőre is elérjük.

Index: – Hogyan tudott együttműködni a kollégákkal, és hány munkatárs távozik évad végén a színházból?

KG: – Az idei türelmi esztendő volt, tehát arra szolgált, hogy megismerjük egymást a bábszínház dolgozóival. Nehéz egymáshoz szokni – sokan nagyon régóta dolgoznak itt, megszoktak egyfajta menetrendet, és úgy látszik, én mást várok el. Épp ezért lesznek cserék: öt ember távozik – de köztük van már olyan, akit én vettem fel –, és helyettük öten érkeznek. A szervezőnk felmondott, a többiekkel pedig kölcsönös megállapodás alapján bontunk szerződést. Amennyire lehet, igyekszem megtartani a jelenlegi társulat szerkezetét.

Index: – Hány darabjuk futott az idén?

KG: – Színpadra vittük Az égig érő fát, a Hüvelyk Matyit, a Kőszívet, a Rejtek-ajándékok kertjét, az Ősöregapót, az Ödönke és a hazudós egeret, két előadást pedig felújítottunk, a Mirkó királyfit és a Hókirálynőt. Emellett tovább játszottuk a Tó tündére című előadást egy középiskolás előadás-sorozat erejéig. Tehát látszik, hogy elég sűrű volt az évad.

Index: – Sikerült megmozgatni a középiskolásokat?

KG: – Körülbelül kétszázan vették meg a középiskolás-bérletet, én elégedetlen vagyok vele – több középiskolást és egyetemistát szeretnék a bábszínházhoz kötni. Ezt úgy lehet elérni, hogy el kell menni hozzájuk. A „Szó pusztában alszik – bevezetés a mitológiába” című előadásunk a jövő évadban kimondottan a középiskolásoknak készül, és az iskolák tornatermeiben lehet majd játszani. A középiskolás bérletben a kötelező irodalom is megjelenik majd – a János vitéz –, és lesz benne a vásári bábszínházi hagyományokon alakuló előadás, a Mátyás király szárnyai. Jövőre egy munkatársunk kimondottan az egyetemisták és a középiskolások „beszervezésével” fog foglalkozni.

Index: – Az őszi tervekben fontos pont volt a bábdramaturgia erősítése és a képzés.

KG: – Sikerült a Megyei Közművelődési Intézet segítségével egy havi rendszerességű bábos szakmai előadás-sorozatot létrehozni, melyet főleg pedagógusok látogattak. A bábdramaturgia most következik a Kabóciádén – három napon át bábdramaturgiáról, gyerekszínházról, bábkritika-írásról lesz szó a várban. Ez természetesen kötelező program a bábszínház dolgozóinak. Kicsit másként szervezzük a Kabóciádét, idén mi inkább vendéglátók leszünk – persze saját előadással is fellépünk –, emellett olyan vendégdarabokat válogattam össze fesztiválra, amelyek a mai magyar bábművészet élvonalába tartoznak.

Index: – A belső képzés hogyan alakult?

KG: – Ebben az évben leginkább arra koncentráltunk, hogy ne omoljon össze a bérletes rendszer, így erre már nem futotta az energiából. Épp ezért a jövő évad külső szakértővel zajló, hosszú tréningsorozattal kezdődik.

Index: – Sikerült kimozdulni az épületből?

KG: – A Mesefesztiválnak tudatosan külsős helyszínt választottunk. Úgy tűnt, maga a fesztivál sikeres volt, akadtak olyan előadások, amelyekre nem fértek be a nézők. Ez két dolgot jelent: kicsik azok a játszóhelyek, amiket használni tudunk, a másik az, hogy az embereket érdekli az, amit csinálunk. Nagy sikerük volt még a Matinénapoknak – bár ez nem külsős program –, amelyek keretében koncertekkel, táncházzal vártuk az érdeklődőket. Itt mondanék köszönetet az ez évi együttműködésért a megyei könyvtárnak, a Dohnányi iskolának, a Petőfi Színháznak – hogy használhattuk a Játékszínt – és természetesen a Megyei Közművelődési Intézetnek is.

Index: – Jövőre érkezik művészeti vezető a színházba?

KG: – Tudni kell, hogy nem minden bábszínháznak van művészeti vezetője, de tárgyalok egy kiváló szakemberrel, aki – ha művészeti vezetőként nem is, de művészeti tanácsadóként bizonyosan – segíteni fogja a munkánkat. Ez az első lépés ahhoz, hogy művészeti vezetőnk legyen. A korábban elképzelt munkatársi művészeti tanács nem működik, eléggé különbözik a véleményünk az intézmény dolgozóival arról, hogy milyen egy jó bábszínház.

Index: – Idén rengeteget rendezett. Jövőre marad ez a tendencia?

KG: – Nem. A gyors évadindítás miatt hárult rám sok mű elkészítése, de jövőre csak egy új darabot rendezek, és kettőt újítok fel. Sok vendégrendező dolgozik majd nálunk: Sramó Gábor, Csató Kata, Székely Andrea, Kuti Ágnes, és jön több vendégelőadás is.

Index: – Hányan néző, vendég látogatott el a bábszínházba az évadban?

KG: – Összesen 36 000 látogatónk volt ebben az évadban, és még most jön a Kabóciádé. 256 előadást láttak 30 000-ren, a 75 egyéb programunknak pedig kb. 6000 látogatója volt.

Index: – Lesz új otthona a bábszínháznak?

KG: – Mindenképpen szükség lenne rá, mert a jelenlegi kamaratermünk kicsi, és komoly bérleti díjat fizetünk az épületért – hat és félmillió forintot. Mindemellett a nagytermi előadásokhoz is bérelni kell a helyet, és ezért kamara és nagytermi bérletrendszert muszáj működtetnünk. Ha mindent összeszámolunk, akkor nyolc-tízmilliót feleslegesen dobunk ki az ablakon, ami egy 70 milliós költségvetésű intézménynél nagyon nagy összeg. Most már a fenntartónak kellene eldönteni, hogy mit szeretne. Nekünk folyamatosan teljesítenünk kell anyagilag, ugyanakkor nincsenek meg hozzá a feltételeink. A fenntartóinknak részleteztem, melyek azok az önkormányzati tulajdonban lévő épületek, amelyekkel megoldható lenne a probléma. Nem tudom, hányszor kell elmondanom, hogy szép programokkal lehetne bővíteni a bábszínházat, ha lenne egy jobb helyünk. Most, hogy a Gyermekek Háza megszűnik, az iskolákra fog hárulni a gyermekprogramok nagy része, holott itt vagyunk mi, a város egyik intézménye. Tessék minket arra használni, hogy a gyermekprogramokat megszervezzük, adjanak nekünk egy épületet – akkor sokkal ésszerűbben, olcsóbban tudnánk működni.