Dióssy László tegnapelőtt 16 év után elveszítette polgármesteri székét. Miért? Ő azt mondja, hogy az országos politikai trend söpörte el. Lehet. De ha így van, akkor az is biztos, hogy 2002-ben ugyanez a trend tartotta meg őt a város élén.

Dióssy László állítólag jó fej élőben. Azt mondják, remek humora van. Lehet. De ami ebből lejött, az szimbóluma volt az unalmas, lassú, monoton városvezetésnek. Statikus, ráérős, hullaszagú tempó. Az biztos, hogy Dióssy 16 évig ügyesen ráérzett arra, hogy éppen ez az, amire szüksége van a veszprémi polgárok egy részének. Nyugalomra, változatlanságra, a lassú víz partmosására. „A dolgok rendje az, hogy mi vezetjük a várost” érzésre. Veszprém ezért aztán Dióssy László 16 éve alatt egy kicsit olyan lett, mint maga a polgármester.

Most őszintén, szeretünk itt lakni? Persze, mert gyönyörű város, tele nagyszerű emberekkel. De unalmas, ugye? Halott város, igaz? Nincsenek lehetőségek. Így van? És annyira izgalommentes kulturális vagy éppen politikai téren, hogy az már fájdalmas. Nem arra gondolok, hogy egy-egy Veszprémi 7-beli Praznovszky írás után fel kéne gyújtani a Veszprém TV-t vagy a Könyvtárat, de Veszprémben a politika lényegében a vezetők úri hóbortja volt 16 évig. Ha az ellenzék felemelte a hangját bármilyen ügyben, azonnal megkapta a politikai hangulatkeltés vádját. Dióssy azonnal a város nyugalma elleni támadásról beszélt. Mint például legutóbb, amikor az országos tüntetések elérték városunkat is, Dióssy László pedig a részben közpénzből fenntartott városi hetilap címoldalán vezércikkben ítélte el a véleménynyilvánítás eme formáját, és használta ki az alkalmat, hogy saját programját népszerűsítse, és az utcai indulatokat állítsa be az egyedüli lehetséges alternatívaként.

Nem volt szép dolog.

Nem volt szép dolog az sem, hogy foggal-körömmel harcolt a Brusznyai-emlékmű ellen, csak mert azt nem az ő szatellitszervezete akarja felállítani. Nem volt szép az sem, hogy be akarta építtetni az egyetlen belvárosi parkot. És amikor az ellenzék és civil környezetvédők tiltakoztak, támadásba lendült, a kiharcolt népszavazást pedig gyakorlatilag offolta azzal, hogy a sajtójában agyonhallgatta az ügyet. És ha már sajtó; szánalmas volt a nyári küzdelme a veszprémi internetes portállal szemben is. Szánalmas és méltatlan.

Dióssy Lászlónak nem fognak szobrot állítani Veszprémben. Korszakára úgy emlékszünk majd, mint amikor Veszprém átlagosan, középszerűen, adottságaihoz és lehetőségeihez képest jóval szerényebb mértékben fejlődött. Lehetett a vezetés kormánypárti vagy ellenzéki. A fejlődés mértéke messze elmaradt Debrecentől, Kaposvártól, Szombathelytől vagy éppen Balatonfüredtől.

Sosem tudjuk meg, hogy a most elkezdett fejlesztéseket valóban végigvitték volna-e Dióék. Mert szép lett a Kossuth iskola (örülünk is neki), szép a kivilágított Völgyhíd is (éppen a választás előtti héten adták át, micsoda véletlen...), hasznos lesz a körforgalom is a Cholnoky-n (ezt is csak pár hete használhatjuk, milyen meglepő), de azért Veszprémnek a csarnokra lenne szüksége. Meg az uszodára és/vagy az élményfürdőre. Az ígéret minderre már kevés volt. Meg egy igazán szép főtérre van szükségünk, ami valóban főtér funkciókkal bír. Ami nem egy parkoló, márványpénisszel a közepén.

És nem kellene annyi kínai bolt a belvárosba. Sőt, egyáltalán nem kell oda ilyesmi. Teraszos presszóknak, kávéházaknak, cukrászdáknak van ott a helyük.

És nincs szükség egy részben közpénzből fenntartott pártlapra sem. Ilyenre nincs.

A következő városvezetésnek tehát lesz feladata bőven. Nem elég követ dobni az állóvízbe, le kell csapolni a tavat és friss, tiszta vízzel kell feltölteni. De már akkor is jól járunk, ha nem pökhendi és gőgős stílus fogja jellemezni a vezetőket, hanem az, hogy a város érdekében akár a volt polgármesterrel is készek összefogni, ha éppen ez az érdeke Veszprémnek.

Ez az érdeke Veszprémnek.


Kovács Áron