Szerintem a probléma, ami itthon már hetek óta megüli az agyakat, meg a szíveket, probléma is marad. Legalábbis sokáig. Kiutat valamiféle értelmes elfoglaltság, feloldódás adhat. Szabadidős tevékenység. Pecázás, olvasás, zenélés. Nincs megegyezés az oldalak között, de valószínű adott oldalon sem.

Az elvi különbségek feloldhatatlanok. Egyébként is méltatlannak tartom bizonyos dolgokról a vitát. Azokban a priori közös álláspontra volna szükség. De nincs. A politikusok csak önmagukat és az ellenfelet idézik és ismétlik. Nincs kreatív és konstruktív cselekvés. A legszörnyűbb, hogy a dolgok menete teljesen kiszámíthatatlan. Órákig tartó személyeskedés mellett a nemekre igenek, az igenekre nemek hangoznak el.

Nem tudom, mit gondoljak, vagyis tudom, hogy mit tartanék helyesnek, csak azt nem tudom, hogy ez kit érdekel. Kit érdekel egyáltalán, amit a másik mond? Vagy mi a gond az én munkámmal? Meg sok ember munkájával? Miért sok az, amit sokan kevésnek éreznek? Ki ül le szépen és magyarázza meg mindezt? Ki az, aki nemcsak a népért, a nép nevében beszél, hanem meghallgatja azt is, ami az embereknek jó? Pontosabban tudná azt, hogy legyen az embereknek jobb.

Segítsen valaki! Nekik, nekünk.

Várnai László