Azt hiszem, akkor telt be nálam a pohár, amikor a Kossuth téri tüntetők zsidózni kezdtek, a szégyenfalra pedig felkerült Esterházy Péter neve. S mindezek felett még azt merészelik üvölteni szélsőséges szónokok, hogy a téren a nép nyilvánít véleményt. Hát akkor én ilyen alapokon nem tartozom az istenadta magyar néphez.

Néhány életkép a Kossuth térről. Az MTV felvételeket készít a pénteki Fidesz nagygyűlésről, és egy testes középkorú férfi hátán nemzeti lobogóval azt kiabálja a kamerába: „engem ne kamerázz bazeg, takarodj innen, mocskos zsidótelevízió”. Aztán ugyanaznap este úgynevezett „Tomcat”, ez az engedetlen polgárnak nevezett szalonfasiszta huligán, aki az interneten teszi közzé uszító nézeteit, most a zavargásokban alakított szerepe miatt házi őrizetből telefonon bejelentkezik, és azt kéri a „néptől”, hogy bojkottálja a munkát, bénítsa meg a Ferihegyi repülőtér meg a vasútvonalak forgalmát. Majd pedig több százan kórusban ordítják: „Vesszen Trianon!”. Egy hatalmas transzparens pedig arra szólít fel: „Állítsák le a koncepciós pereket!” Az már csak ráadás, hogy közben Gyurcsány-fotókat égetnek. Itt tartunk. És mindezt állítólag a nép nevében, azaz az én nevemben is. HÁT NEM.

De még nincsen vége. Hiába minden, az alkotmány, a jog, a törvények, a parlamentáris rend, a bizalmi szavazás és a miniszterelnök kanossza-beszéde, az ellenzéki párt vezetői glédába állnak a téren, az ellenzék vezére pedig, aki nehezen viseli, hogy immár négy éve nem ő vezeti a népet, most már arról mennydörög ezer decibelen: a demokráciában mégsem megoldás a négyévenkénti választás. Szerinte inkább minden nap délután ötre jöjjünk a Kossuth térre, és tiltakozzunk a kormány ellen. És jön a nép, három mázsa vekkerórával kezében, kilencezer folyóméter nemzetiszín lobogóval, és egy idős úr azt nyilatkozza: „Viktor a népért harcol”. Hát énértem ne harcoljon senki. Majd hadakozom magam, például most, a szavaimmal.

Ezennel tehát kinyilvánítom, hogy minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, én magam nem tartozom a Kossuth téri néphez. Nincs szükségem arra, hogy egy militáns gúnyákba öltözött bőrfejű horda, meg a Trianon előtti határokat követelő árpádsávos primitív tömeg az én lelki üdvösségemért tüntessen. Nincs szükségem arra, hogy az MTV székházát szétverő degenerált galeri tagjait forradalmároknak nevezzék, engem pedig naiv, agymosott nemzetárulónak. Nincs szükségem arra, hogy boldogulásomért aggódva végtelenített demonstrációkat folytassanak olyan emberek, akiknek szókészlete az összeesküvés-elméletek jól ismert paneljeiből és néhány agresszív csatakiáltásból áll. Koncepciós perek? Csapdába került ország? Az igazság szabaddá tesz? A hazugság elszorítja népi gégémet? Erre csak azt tudom mondani József Attilával és Petőfivel, hogy „Levegőt!” és „Világosságot!” Mert ez a teljes napfogyatkozás, a vérhabos balkáni sötétség.

És még mindig nincsen vége. Hiába működik két színpad a Kossuth téren, a Fidesz nagygyűléssorozata és a „Magyar Nemzeti Bizottság” lényegileg ugyanegy. Áder János vádiratot fogalmazott meg és büntetőjogi eljárást kezdeményez, a szélsőjobb finoman szólva nem túl széles látókörű „értelmisége” pedig Bayer és Kerényi vezetésével rendszerváltozást akar. Isten mentse meg szegény magyar népet egy ilyen rendszerváltozástól, amely csupán egy sima politikai puccs forgatókönyve, a banánköztársaságok szellemében.

Azt üzenem tehát a Kossuth téri tüntetőknek, akik úgy hiszik, az egész magyar nemzet nevében piknikeznek, hogy a kormány minden eddigi szerencsétlen töketlenkedése, a megszorító csomag, az elkúrt gazdaság és a trükkök százai ellenére, pénteki parlamenti beszéde után megbocsátottam a miniszterelnöknek. Felőlem folytassa, megadom neki a felhatalmazást. Ha pedig mégsem lesz képes úrrá lenni az ország gondjain, majd négy év múlva megvonom tőle a bizalmamat. Miattam ne dideregjen a népakarat a téren estéről estére. Részemről hazamehetnek, vegyenek egy könyvet a kezükbe, és inkább tanuljanak meg dolgozzanak, ahelyett, hogy az én vélelmezett sérelmeim, az egyetemes erkölcs, meg az ősmagyar keresztyény morál nevében a hazugságok nyomába erednek. Mert én nem vagyok a Kossuth téri nép.

Most már elég!