Október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezik az ország. Dr. Kahler Frigyes történészt kerestük meg, értékelje a félévszázaddal ezelőtti eseményeket.

Index: – Az események közkeletű elnevezése az „1956-os forradalom és szabadságharc.” Hogyan értelmezhető ez a megnevezés? Miért éppen 1956-ban sűrűsödtek össze a történések?

Káhler Frigyes: – Forradalmak nem törnek ki véletlenül, forradalmakat csinálni nem lehet. A forradalmakhoz kevés a titkosszolgálatok ügyeskedése, ezek államcsínyt vagy palotaforradalmat provokálhatnak, de forradalmat nem. A forradalomhoz egy nép kell, egy nép elsöprő többségének egyező akarata. 1956-hoz szükséges volt az 1945 – a szovjet katonai megszállás kezdete – óta eltelt tizenkét év, amely időszak alatt az egész nemzet átélte azt a csalódást, ami a katonai megszállás után következett. Sokan ugyanis várakozással tekintettek a háború utáni időkre. Az értelmiségben, a munkásságban, a parasztságban és a diákokban meg kellett érni az elégedetlenségnek. A parasztság azt hitte, hogy földet kap, és jobb sora lesz az új világban. Az értelmiség modernizálni akarta az ország életét, el akarta érni Nyugat-Európa színvonalát. A munkások elhitték, hogy most valóban övék a gyár és annak hasznai is. Ki kellett ábrándulni mindenből, de ehhez idő kellett. Rá kellett jönnie az értelmiségnek, hogy az új rezsimnek nincs szüksége kreatív elmékre, csak kiszolgáló-személyzetre. A munkás rájött, hogy nem tulajdonos lett, hanem rabszolga, s helyzete rosszabb, mint volt a kapitalizmusban, ahol rendelkezett érdekvédelmi szervezettel, a szakszervezetekkel, s most ezektől is megfosztattak. A parasztság rájött, hogy a kiosztott földet pillanatok alatt elvették tőlük, és kolhoz-típusú szövetkezetekbe kényszerítették. A diákság rájött, hogy bár ők a kétkezi munkások, a rendszer kedvezményezettjeinek gyermekei, amit nekik mondtak és tanultak, az hazugság. Ez óriási meghasonlást idézett elő. Ezen folyamatok végbemeneteléhez, kifutásához kellett a bő tizenkét év.

Index: – Játszottak-e szerepet az itthoni hangulat forradalmivá érésében külső tényezők?

KF: – Természetesen vannak külső hatások is. A lakosság el volt zárva a külvilágtól, és főleg a nyugati információktól, de már voltak olyan rádiók, amelyeken a Szabad Európát vagy az Amerika hangját lehetett hallgatni. Ezekből sokan tájékozódtak, és közvetítették az ország felé a hivatalos amerikai ideológiát, a rab népek felszabadításának eszmekörét – amiben akkorra már maguk az amerikaiak sem hittek. Ez egyfajta hamis reményt sugallt, de nem ez volt az események eszkalálódásának motorja. A forradalom okai elsősorban a határokon belül keresendők.

Index: – Mit jelent a forradalom, mint fogalom?

KF: – Az egyik elterjedt definíció szerint forradalom akkor tör ki, amikor egy nép már nem tud, nem akar úgy élni, mint korábban, és az uralkodó osztály már nem tud úgy kormányozni, mint korábban. Ez számomra kissé formális definíció. Tőkéczki Lászlóval egyetértve azt mondanám, hogy vannak forradalmak, amelyek egyfajta ideológiai önmegvalósítást próbálnak végrehajtani. Ilyen volt 1789. és az 1917. februári orosz forradalom. 1917. októberét nem tartom forradalomnak, inkább puccsnak. Az ilyen forradalmaknak az a lényege, hogy az ember megpróbálja magát önmaga istenévé tenni, és így átformálni a társadalmat. Ezek rendszerint rettenetes vérengzésekbe torkollanak, gondoljunk csak a jakobinus terrorra, vagy akár a francia forradalom más időszakaira is. Vannak másrészt olyan forradalmak, népmozgalmak is, amelyek a helyéből kizökkentett időt próbálják meg visszazökkenteni a rendes kerékvágásba. Mi zökkentette ki 1956-ban az időt? A szovjet katonai megszállás és az erre alapuló kommunista hatalomátvétel, amely egy, a társadalomtól teljesen idegen ideológiát és életformát erőltetett rá az országra, amely hazug, embertelen és élhetetlen volt. Ezért akarja a magyar nép visszazökkenteni az 1945 után eltelt időt egy élhető és számára elfogadható mederbe, ezért a forradalom első és legfontosabb követelése a nemzeti függetlenség megteremtése, majd pedig a korlátozás nélküli klasszikus szabadságjogok, a vallás-, szólás-, gyülekezés- és a sajtószabadság helyreállítása. Tovább folytatva a gondolatmenetet, a forradalom önkormányzati szerveinek követeléseiből és határozataiból tudjuk, hogy az előbb említetteken túl követelték, hogy a parasztság maga dönthessen arról, saját földjén egyénileg akar-e gazdálkodni, vagy szövetkezeteket kíván létrehozni. Követelték, hogy a munkás emberhez méltó bért kapjon. Senki sem akart hirtelen meggazdagodni, de a nyomor az országban olyan mértékű volt, hogy az életszínvonal az utolsó békeév, 1938. életszínvonalának a felét sem érte el. Így akarta tehát visszazökkenteni a forradalom a magyarság életét emberi és élhető életkeretek közé.

folyt. köv.