A kézilabda árnyékában egy veszprémi, egy szerethető, egy lokálpatrióta labdarúgás a cél – foglalta össze röviden a megye II. keleti csoportjában elinduló – a VFC Utánpótlás Sportegyesületből kiemelkedő – felnőtt korosztályú Veszprémi FC szemléletét Rugovics Vendel szakmai vezető.

Index: – Közelről átélte a megyeszékhely labdarúgásának aranykorát a ’80-as évek végén.

Rugovics Vendel: – Amikor a Rába ETO-ból idekerültem, megnyertük az NB II-t, majd öt évig az NB I-ben játszottunk. A kilencvenes évek elején kiestünk, ekkor visszamentem a korábbi csapatomhoz, majd három évet Ausztriában játszottam. Volt egy nagyon szép időszaka a veszprémi labdarúgásnak, majd folyamatos zuhanás következett, aminek a vége az lett, hogy másfél évvel ezelőtt megszűnt a felnőtt labdarúgás.

Index: – Hogyan került a veszprémi utánpótlás labdarúgás élére?

RV: – ’98-ban elvégeztem az Európai Labdarúgó Szövetség utánpótlásképző edzői licencét, itt fertőződtem meg a gyermek- és utánpótlás labdarúgással. Ausztriából hazaérkezve kaptam egy csapatot, akikkel a többiektől eltérő módon kezdtem el dolgozni. Ekkor 60 gyerek volt az utánpótlás rendszerben. Két évvel később kineveztek utánpótlás-szakvezetőnek, próbáltam az európai trendet a veszprémi viszonyokra adaptálni. Ennek eredményeképpen mára van egy biztos talajon álló, 500 gyereket rendszeresen foglalkoztató – országos szinten is – hatalmas bázis; az eredményeket tekintve elég jó szakmai színvonalon.

Index: – Majd felcseperedtek a fiatalok.

RV: – Fél évvel ezelőtt merült fel a gondolat, hogy szükségünk van egy felnőtt csapatra is, ahol a gyerekeink játszhatnak a későbbiek folyamán. A 2006/2007-es évadban a megyei másodosztályban indultunk el, a csapatban kizárólag veszprémiek szerepelnek, köztük régi, illetve saját nevelésű játékosok. Jelen pillanatban százszázalékos teljesítménnyel vezetjük a bajnokságot.
Az utánpótlás futballt mindenhol a szükséges rosszként kezelik. Ezzel a hagyománnyal szerettünk volna szakítani, amikor 2004-ben erőfeszítéseket tettünk arra, hogy a felnőtt egyesületből különváljon az utánpótlás szakág, és teljesen különálló gazdasági és strukturális alapon működjön. A felnőtt keretet 12 játékos alkotja, ehhez csatlakoznak a jelenleg az U19-ben játszó játékosok is.

Index: – Mennyire gólerős a csapat?

RV: – Borzasztó sok helyzetet hagyunk ki. A lényeget úgy foglalnám össze, hogy az itt utánpótlásban szereplő gyerekek egy 15 éves képzési folyamatban vesznek részt, meghatározott tematika szerint. Ennek kicsúcsosodása az U19-ben meglévő játékrendszer, ami tovább folytatva kerül át a felnőttbe. Támadó-hangsúlyos játékról van szó, ami magában foglalja a sok helyzetet. Mivel sok a rutintalan játékos, ezek gyakran kimaradnak, de volt már 7:0-ás meccsünk – éppúgy, mint 1:0-ás.

Index: – A felkészülés során erre a bajnokságra készítik fel a játékosokat, vagy erősebb edzéseket tartanak?

RV: – Erősebbet. A felnőttek heti három alkalommal edzenek, de 4–5 utánpótlás játékos is helyet kap a keretben hétvégenként, ők 5 edzésen vesznek részt. Az alapok nem erre az osztályra vannak kitalálva, de csak itt indulhattunk. Dobogós helyre várom a társaságot, de nem lenne baj, ha megnyernénk a bajnokságot

Index: – Mik a távlati tervek?

RV: – Az eredményesen működő veszprémi kézilabda mellett életképtelen lett volna egy hasonló koncepciójú sportegyesületet felépíteni. Mi másfajta koncepcióval szeretnénk előrukkolni a veszprémi sportszeretőknek, így egy lokálpatrióta csapat felépítését céloztuk meg. Ebbe kizárólag veszprémi, vagy helyi kötődésű játékosok játszhatnak. Ha kizárjuk, hogy idegenlégiósokat szerződtessünk, botorság lenne elvárni, hogy NB I-es csapatot tudjunk üzemeltetni. Mindenki számára az az üdvözítő, ha egy – a veszprémi sportközönség által szerethető, veszprémi fiatalokból álló – lokálpatrióta csapat NB II-es szintig eljut, és ott stabilan megmarad.
Tisztelem az MKB Veszprém csapatát és játékosait, de személy szerint szívesebben megyek ki egy Veszprém Beton kézilabda meccsre, ahol jól ismerem a kapust, látom a városban, veszprémi… Sokkal szívesebben szurkolok nekik, mert helyiek. Természetesen, ha meg tud teremteni egy ilyen szintű kézilabdát a város, tegye, de mellette másra is szükség van.

Index: – Ebben a közegben mivel lehet motiválni a játékosokat?

RV: – Úgy veszem észre, hogy a játékosok a megyei bajnokság keleti csoportjának megnyerését kihívásnak tekintik. Rendkívül rosszak a pályák, ami szintén az ellenségünk, ráadásul mindenki minket akar megverni.

Index: – Ezek szerint a nagyarányú győzelmek ellenére egyik meccs sem könyvelhető el előre.

RV: – Abszolút nem.

Index: – Mennyi a játékosok átlagéletkora?

RV: – A felnőttek közt van 15 és 39 éves futballista egyaránt. A fiatalok maximálisan megállják a helyüket. Szerencsére vannak korosztályos magyar válogatottaink is. Van, aki elmondta, egy utánpótlás-válogatott mérkőzés nem késztette ekkora erőbedobásra, mint egy veszprémi összecsapás.

Index: – A nagy korkülönbség ellenére a játékosok megtalálják a közös hangot?

RV: – Nagyon jól sikerült ötvözni az öregeket a fiatalokkal. Van nem egy régi NB I-es játékos, akik látják, hogy a gyerekek nagyon képzettek, az utánpótlásból érkezőknek pedig rendkívül fejlesztő hatású, ha például egy volt NB I-es játékostól tudnak ellesni dolgokat. A fiatalokat az motiválja, hogy az öregektől tanuljanak, míg ők látják, hogy az ifjabbak edzésen, meccsen mennek, mint a gőzgép.

Index: – Kit emelne ki a csapatból?

RV: – Nem említenék külön senkit. Profiknál meg lehet jelölni a legjobbat, de itt nem. Mindenki teszi a dolgát, amit mutatnak az eredmények is.