Egy hétig nem történt újabb „reform” az iskolában, mert őszi szünet volt. Most elkezdődött a tanítás, és folytatódott – a „reform”. Írnunk kell a munkaidőt. Nem a tanórák elszámolására gondolok, azon már túl vagyunk. Most azt kell leírni, mikor megyünk, mikor jövünk. De ez suli esetében nem olyan egyértelmű. A minisztérium elgondolása meg még nehezíti a helyzetet!

Az őszi szünetben pihentem – sok kollegámhoz hasonlóan –, de meg is lett a böjtje, a héten megkaptuk az újabb „reformcsomagot”. A tanórák számolása, összesítése után most a munkahelyre érkezést és távozást kell jegyezni. Még. Majd később, ha a minisztériumnak lesz igaza, akkor azt is le kell írnom, mikor, kire gondoltam.

Én már az óraelszámolásnak sem örültem, mert szerintem semmi köze a pedagógiai munkámhoz, ahhoz a tevékenységhez, amiért erre a pályára jöttem. De még felfedeztem benne a „reformgondolatot”, vagyis azt, hogy a pontos elszámolással sikerül pénz spórolnia a fenntartónak – mert a mostani újításokban ez a lényeg.
De a munkaidő elszámolásban nem látom ezt a fényességet. Talán később lesz ennek értelme, ha ezek alapján majd a mostani 21, a jövő évben várható 22 heti óra után heti 30, talán 40 tanórát szeretnének velünk taníttatni.

Hogy mindenki képben legyen: egy tanárnak jelenleg a 40 órás munkahetéből, 21 órát kell tanórák tartásával tölteni. A többi időben osztályfőnök, tanár, vagyis fogalakozik diákjainak apró-cseprő ügyeivel, dolgozatokat állít össze, fénymásol, javít, versenyeket készít elő, ünnepi műsorokat rendez, gyakorol, szülőkkel tartja a kapcsolatot – és adminisztrál: naplót vezet, anyakönyvi lapokat tölt ki, bizonyítványokat, óraelszámolást ír…

Most pedig le kell írnom – nem erre a célra rendszeresített lapra, hanem arra és oda, ahova én akarom (mennyei szabadság!) –, mikor érkezem be az iskolába, és mikor távozom onnan. Ezt a főnököm felszólítására köteles vagyok megmutatni, ha nem, akkor lesz nemulass. Ennyi. Megy az időm vele, meg a kedvem – el.

De most jön a lényeg. Azért csak ennyit kell jegyeznem önmagamról, mert még vita van a minisztérium állásfoglalása körül. Azok a jó emberek, ott fenn az életszagú hivatalaikban, miközben kapaszkodnak az íróasztalaikba, kitalálták, hogy írni kellene azt is, mikor mit csinálok a sulin belül.

Le kell írnom, mikor érkeztem, mit tevékenykedtem az óra kezdésig (naplót, térképet készítettem elő, megtartottam az órám, szünetben pisiltem, órát tartottam, szünetben igazgatóval, szülővel beszéltem, ettem, de közben beszéltem az egyik diákommal egy versenyről, tanítottam, ebédeltem, értekeztem, dolgozatot javítottam, hazamentem. Sőt az is elképzelhető, hogy az iskolán kívüli feladataimat is le kell jegyeznem.

Például: éjjel 1 és 2 között Pistikére gondoltam, mert nagyon rossz volt…

Ennek az elszámolásnak, tényleg nem látom az értelmét, csak azt, hogy bosszantsák a tanárokat, fárasszák őket, elvegyék a kedvüket, energiájukat attól, ami a legfontosabb: a tanítástól.

Néha, elborult pillanataimban már azt képzelem, bőrünk alatt egy mikrochip van, ami alapján azonnal ellenőrizhetnek, tudják, hol vagyunk, mit gondolunk.

Nekem ez nem oktatási reform, nekem ez nem liberális politika!
Kíváncsi vagyok, a döntéshozóink hogyan látják!