Idén három évforduló is szegélyezte Veszprém Város Vegyeskarának működését, amelyek a jubileumi koncerten metszették egymást. A Halottak napi koncert alkalmával fennállásuk és az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóját, valamint Mozart kétszázötvenedik születésnapját ünnepelték egyszerre. Az eltelt ötven évről, a kórusmuzsikáról és a társulat terveiről Erdélyi Ágnessel, a vegyeskar vezetőjével beszélgettünk.

Index: – Hogyan és miért jött létre annak idején Veszprém Város Vegyeskara?

Erdélyi Ágnes: – Veszprémben nagy hagyománya van a kórusmuzsikálásnak. Még a második világháború előtt királydíjas dalárda működött a városban, aztán a háború után több iskolai kórus és a Bakony Együttes ápolta tovább ezt a tradíciót Brusznyai Árpád vezetésével. Ezekre az alapokra helyeződött az 1956-ban alapított vegyeskar, amelynek Zámbó István volt az alapító karnagya. Ő, miután végzett a Zeneakadémián, maga köré gyűjtötte a tehetséges veszprémi fiatalokat, így jött létre a társulat 1956 szeptemberében, Veszprém Város Ének és Zenekara néven. A forradalom miatt azonban csak 1957 januárjában kezdték el a rendszeres munkát, és 1957. június 2-án tartották meg az első közös hangversenyt. Az induló tagságból 4 olyan énekes van, aki ma is állandó szereplője a koncertjeinknek.

Index: – Milyenek voltak az első évek, évtizedek?

EÁ: – Elmondható, hogy a vegyeskar már nagyon korán hírnevet és elismertséget szerzett hazánkban és Európában. Nemcsak itthon adtak sikeres koncerteket, de számos külföldi kórusversenyen is felléptek, ahonnan díjakkal tértek haza. Az arezzói fesztiválon például 1965-ben 3 kategóriában 3 első díjban is részesültek. Zámbó tanár úr 1982-ig vezette a vegyeskart, tőle a stafétát Katona Tibor vette át.

Index: – Ha jól tudom, most már nincsen állandó zenekar a kórus mellett. Hová tűntek?

EÁ: – A zenekar egy idő után szakmailag különvált a kórustól, majd pedig sajnos anyagi okokból úgy döntöttek, hogy nem folytatják a munkát. A kórusmuzsika sem profittermelő tevékenység, lelkesedésből csináljuk, és bár van költségvetésünk, ez csupán a működésre elegendő.

Index: – Ön hogyan került kapcsolatba a kórussal, mióta vezeti és miért vállalta el a vezetését?

EÁ: – A történet 1989-ig nyúlik vissza. Én Nyíregyházán születtem és Budapesten tanultam a Zenekadémián. Pályakezdő énekesként a fővárosban ismerkedtem meg egy veszprémi énekessel, ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy pályázatot hirdettek a vegyeskar karnagyi posztjára. Megpályáztam az állást, és végül engem kértek fel az együttes vezetésére. Az első másfél évben ingáztam Budapest és Veszprém között, részben azért, hogy próbára tegyem magam, később pedig párommal együtt Veszprémbe költöztünk.

Index: – Milyen célok vezérelték, amikor átvette a vegyeskar vezetését, és milyen volt az első néhány év?

EÁ: – A pályázat meghirdetésekor a vegyeskar problémákkal küzdött, úgy érezték, nem képesek tartani a színvonalat, és az utánpótlás sem volt megoldva. Az én célom az volt, hogy az együttes újra a régi színvonalon működjön és megőrizze tradícióit. Ennek érdekében vadul próbálni kezdtünk, és kialakítottunk egy új repertoárt, megtartva a népszerű alapdarabokat. Ez az újjászervezés a rendszerváltás különösen mozgalmas időszakára esett. Aktív munka folyt, új feladatokat kellett megoldanunk, lelkesen dolgoztunk. Felvettük a kapcsolatot baráti kórusokkal, és 1992-ben újraindítottuk az Europa Cantat nevű nemzetközi kórusfesztivált, amelynek Zámbó tanár úr idején Veszprém már kétszer otthont adott, de akkor betiltották, mert olyan sok nyugati művész érkezett a városba, hogy azt a rendszer már nem viselte el. A fesztivál újraindításával is szerettünk volna visszanyúlni a hagyományokhoz.

Index: – Mely darabokból áll a vegyeskar repertoárja?

EÁ: – Részben örököltük az oratórium-repertoárt, ami azt jelenti, hogy folyamatosan műsoron tartjuk például Mozart Requiemjét, a Psalmus Hungaricust, a Carmina Buranát és Bach műveit. Ugyanakkor sok új művel is gyarapodott a műsorunk. Csemiczky Miklós kimondottan a mi részünkre írta Veszprémi Te Deum című zeneművét, amelyet 2001-ben mutattunk be.

Index: – Milyen gyakran és milyen alkalmakkor lépnek fel, van-e a fellépéseikben egyfajta rendszer?

EÁ: – Több alappillére is van zenei évadjainknak. Ilyen például a Karácsonyi koncert, amely 26 éves hagyományra tekint vissza, de mondhatom a Halottak napi hangversenyt is. Ezen kívül a Gizella-napokon is rendszeresen közreműködünk. Az összes többi fellépés magától adódik, többnyire meghívásokat és felkéréseket teljesítünk örömmel, körülbelül másfél évente pedig a Bartók Rádióban is szerepelünk. Nagyon jó a kapcsolatunk több várossal, így például Győrben, Székesfehérváron és Szombathelyen gyakran énekelünk az ottani szimfonikus zenekarokkal.

Index: – Hol a helye a kortárs magyar énekművészetben szakmailag Veszprém Város Vegyeskarának?

EÁ: – Azt hiszem, kijelenthetem, a kórusunk a patinás magyar együttesek közé tartozik, és szakmailag is elismertek vagyunk. Meglátásom szerint a kórusok halála az elöregedés, amire csupán egyetlen gyógyszer van: az utánpótlás. Erre a problémára mi egy rendkívül jól működő konstrukciót építettünk fel. Mivel én magam a Csermák zeneiskolában tanítok, az ott tanuló és a volt ének-zeneis fiatalok bevonásával a vegyeskart háromgenerációssá növeltük. Ez azt jelenti, hogy a 70–80 fős felnőtt tagságon kívül létezik egy 30 főből álló „Vokál”, amely fiatalokból áll. Ők könnyedebb zeneműveket is előadnak, gyakran külön programot szervezünk nekik, később pedig beépülnek a felnőtt kórusba. De hasonló alapokon létrehoztuk a 25–30 tagot számláló Csermák Gyermekkórust is, amely újabb biztosítéka lehet az együttes jövőjének. Ez a három generáció minden év júniusában közösen is fellép, egy Családi koncert keretében.

Index: – Milyen terveik vannak a 2006-os év hátralévő részére és a következő esztendőre?

EÁ: – Az idei év utolsó nagy dobása a hagyományosan minden évben megrendezett Karácsonyi koncert. A következő év egyik legfontosabb eseménye pedig a 2007-es Gizella-napok lesz. Bár a társulat 1956-ban létesült, történelmi okok miatt igazi működését csak 1957 júniusában kezdte el, ezt fogjuk ünnepelni jövőre. Terveink szerint emlékkiállítás és jubileumi közgyűlés is lesz majd, illetve reményeim szerint a korábbi karnagyok is fellépnek. Egyébként az idei jubileumra megjelent egy szép kötet, Aranykönyv címmel, amely a vegyeskar történetét mutatja be, az „Aranypercek” című CD válogatott hangfelvételeket tartalmaz az elmúlt ötven évből, hozzájuk pedig kapcsolódik egy kottafüzet is, amelyben repertoárunk gerince szerepel, és amelyet főként a kar tagjainak szántunk ajándékul.

Index: – Milyennek látja az együttes jövőjét?

EÁ: – Úgy fogalmaznék, ha már ötven évet kitartó munkával, viharokban megedződve és sikerekben gazdagon átélt ez a kórus, akkor muszáj folytatni. Természetesen ez rengeteg munkával jár, folyamatosan meg kell küzdenünk a minőségért. Célunk, hogy az ún. családi konstrukciót életben tartsuk, és utánpótlást nyújtsunk az együttesnek, mert a fiatalok jelentik a kar jövőjét. Nélkülözhetetlenek persze a különféle támogatások, és a közönség szimpátiája is fontos. A városban négy olyan művészeti együttes működik, amely kiemelt támogatást kap az önkormányzattól, és reményeim szerint ez a továbbiakban is így lesz. Én akkor leszek boldog, ha azzal a tudattal mehetek nyugdíjba, hogy a vegyeskarnak biztosított az utánpótlása, jól működik, és sikeres koncerteket ad.