A Pannon Egyetem TudásSziget Menedzsment Gondolkodó és Gyakorló Műhely 2006. november 13–15. között az Expresszó Klubmoziban rendezte meg Egyetemváros projektjének 7KÖZnap című fórumát, melynek témája az egyetemi város problémaköre volt. A szerdai rendezvény a kultúráról szólt, arról, hogy Veszprém kulturális életében milyen hagyományai vannak, és lehetőségei lennének az egyetem és a város együttműködésének.

A rendezvény illusztris vendégei voltak Felföldi Gábor, a Pannon Egyetem közművelődési titkára, Muraközy Péter rendezvényszervező, Rácz Attila, a Petõfi Színház igazgatója és Sipos Zoltán, a Városi Művelődési Központ igazgatója. Rajtuk kívül mintegy tucatnyi érdeklődő „nyomorgott” az ex-Séd kamaratermében: az érdeklődés ilyen mérvű hiánya sajnálatosan pontos előrejelzése volt mindannak, amit a meghívottaktól hallhattunk.

A szervezőket képviselő Klausz Melinda kérdései nyomán különböző mentalitású válaszokat hallhattunk a megjelentektől a jelen helyzet jellemzéséről. Sipos Zoltán finoman jelezte, hogy a VMK örül az egyes programokon megjelenő egyetemista közönségnek, de alapvetően nem rájuk építi profilját. Muraközy Péter nemes egyszerűséggel kinyilvánította, hogy olyan programokat szerveznek, amilyenek nekik tetszenek, ha ezek másoknak is bejönnek, az csak tiszta haszon. Felföldi Gábor a sikerélmények nélküli művelődésszervező pozíciójából magyarázta, hogy még az egyetemen belül is milyen nehéz megmozgatni a hallgatókat. Rácz Attila nyilatkozott a legnyitottabban, érezhető volt, hogy számára valóban feladat valamilyen párbeszéd kezdeményezése az egyetemmel, az egyetemistákkal.

A beszélgetés igazán izgalmas és egyben letaglózóan lesújtó esszenciája viszont négyük válaszaiból komplexen bontakozott ki. Végül számomra az derült ki (olvasva a sorok között), hogy többé-kevésbé mindenki kezd belenyugodni abba, hogy miközben a hallgatói létszám másfél évtized alatt tízszeresére növekedett, az egyetemisták élő kultúra iránti igénye gyakorlatilag a nullára zuhant vissza. Különösen szomorú ez egy olyan intézmény esetében, amely hosszú idő óta a tudományegyetemi rangra tör, és amelynek fejlődő bölcsészkarán olyan szakok vannak, mint „magyar nyelv és irodalom” vagy „színháztudomány”.

Rácz Attila fejtette ki azt, hogy az egyetemistákra hagyományosan úgy gondolunk, mint a „jövő értelmiségére”. Ez a futó megjegyzés segített hozzá ahhoz, hogy felszínre törjön valami, ami már évek óta zavart, de eddig nem tudtam megfogalmazni magamnak. Szeretnék úgy gondolni a jövő értelmiségére, mint friss, invenciózus társaságra, akik hasonló módon készülnek megváltani a világot, mint én készültem egykor. Szeretnék úgy gondolni rájuk, mint akiknek igényük van a kultúrára, nem is akármilyenre, hanem a holnap kultúrájára, a frissnél is frissebbre.

Bánt, hogy az egyetemistákat a bulizáson kívül szinte egyáltalán nem fedezem fel a városban. Azért zavar, mert úgy tűnik, nemhogy nincs szándékuk nyitni a város mint kulturális közeg felé, de megtermékenyíteni, formálni sem akarják. Ez nem forradalmár nemzedék, hanem háború utáni. Kosztolányi ír így azokról a fiatal művészekről, akik a háború folyamán nőttek fel: kiüresedtek, értékvesztettek és nem éreznek felelősséget a világ iránt.

A rendezvényen én is a passzív közönséghez tartoztam – Németh Attila nyugalmazott egyetemi tanáron kívül senki nem szólt hozzá az elhangzottakhoz –, de nem azért, mert nem volt véleményem, hanem mert döbbenetes volt a felismerés, hogy milyen szörnyű tréfa Veszprémet „egyetemi városnak” minősíteni. Felföldi Gábor kommentárja a rengeteg egyetemi önképző körről nem nyújtott igazán vigaszt: hiszen hol az eredmény? Hol láthatom a csodálatos teljesítményeket? Hol vannak a Németh Attila által emlegetett „jótollú egyetemisták”, akik akár egy független napilapot is üzemeltetni tudnának?

Szerdán este számomra világossá vált, hogy Veszprém nem egyetemi város, kulturális szempontból legalábbis biztosan nem. Remélem, Rácz Attila nyitási kísérletei sikerrel járnak majd, és Felföldi Gábornak is kívánok sok sikert, bár enyhén kiszes-művelődésszervezős beütésű kommentárjaiból úgy érzem, nem ő fog földindulásszerű változásokat előidézni ezen a téren.

A cikk alcímében van három szó, amelyek között látszólag kapcsolatos mellérendelő viszony van. Hát ezt tessék elfelejteni: egyelőre nincs viszony, és kevesen dolgoznak azon, hogy ez a jövőben érdemben megváltozzon.