Bizonyos országos témáknak elsőséget kell élvezniük bármilyen színezetű kormányzat idején is. Számomra ezek a nemzetstratégiai pontok. Ilyen az oktatás, az egészségügy, a népességpolitika. Jelen helyzetben azt látom, hogy a mostani kormányzat nemhogy a fent említett témakörök jobbításán munkálkodna, hanem annak ellenkezőjén.

Pártszínektől függetlenül az egész országnak az a jó, ha minél több egészséges, okos, kulturált ember él a hazában. Én úgy gondolom, minden politikus ezért dolgozik. A különbség, hogy másként gondolják megvalósítani a céljaikat, másra helyezik a hangsúlyt, de az alapcél ugyanaz: mi éljünk jobban, legyünk boldogabbak, erősebb, szebb legyen az országunk. De most nem ezt látom. Helyette egy cél van: költségcsökkentés bármilyen áron. Ebből kiindulva „reformálják” meg az országot.

Hozzányúlnak a lombikbébi programhoz. Az elképzelések szerint csak 2 beültetést támogatnak, amikor a szakma szerint is legtöbbször a harmadik, negyedik beültetés jár sikerrel. Ez azért szörnyű, mert Magyarországon egyre többen fordulnak ehhez a megoldáshoz. Számtalan család reménykedik ebben a programban. Ha a kormányon múlik, akkor már ebben sem, mert a beültetést nem mindegyik család tudja felvállalni. Mi marad nekik?

Tandíj nélkül sem volt soha ingyenes a tanulás, hiszen ki kellett fizetni a családnak az albérletet, kollégiumi díjat, jegyzeteket, meg szimplán az ételt-italt, ruházkodást, ha a gyerekük továbbtanulni ment. Most van tandíjnak álcázott hozzájárulás, és egyre nagyobb utazási költség. Legrosszabbul az estis, levelezős tanulók jártak. Nekik a kormány elképzelése szerint teljes árú jegyet kell váltaniuk. Ez totális katasztrófa! A munka mellett tanulást vállalóknak ezerszer meg kell majd gondolniuk, mit választanak: a családot vagy a tanulást.

Sebaj! Egyre kevesebben leszünk, de legalább butábbak. Egy idő múlva, észre sem vesszük, mit csinálnak velünk.

Valahogy nem értem, a mostani kormányt mi vezérli, mi a célja, mire és kire gondolnak, mikor meghozzák a döntéseiket.