A munkahely ritkán alkalmas arra, hogy még a karácsonyi partit is ott tartsuk, ezt a frusztrációt elkerülendő a többség valamilyen vendéglátó-ipari egységet száll meg az év végi feszültség-levezetés céljával. Vajon hogyan lát minket eközben az egyetlen semleges szemlélő: a kocsmáros? Válasz az alábbiakban, a Nivegy-völgyi Borok Házának vezetőjével, Bajomi Hajnalkával készített interjúnkban olvasható.

Index: – Mikor kezdődik nálatok az évzáró rendezvények „szezonja” és meddig tart?

Bajomi Hajnalka: – Gyakorlatilag már november közepén elkezdődik, és általában két hónapig tart, azaz január közepéig. Persze a december a leghúzósabb, leginkább a karácsony előtti hét.

Index: – Milyen információid vannak arról, hogy mi alapján választanak benneteket?

BH: – Alapvetően szájhagyomány útján terjed a jó hírünk. A másik szerintem az, hogy a dolgozók (akár cégeké, vagy közalkalmazottak) közül többen járnak ide magánszemélyként, és ők ajánlanak minket kollegáiknak, vezetőiknek, vagy azoknak, akik szervezik a céges bulikat, találkozókat.

Index: – Általában hányan vannak egy ilyen találkozón?

BH: – Egy-egy ilyen rendezvényen 10–30 fő között mozog a létszám – nagy többségben. Van, aki már egy hónappal előtte foglal asztalt, van, aki csak pár nappal előtte szól, hogy ha van hely, szívesen jönnének.

Index: – Milyen igényekkel érkeznek az év végi rendezvényeket szervezők? Mi a legjellemzőbb? Volt-e már valamilyen különleges kérés?

BH: – A legfontosabb, hogy vacsorázzanak. A közvetlenebb céges bulikon előfordul, hogy táncolnak is, és hajnalig tartó mulatság lesz a vége. Nem jellemző, hogy külön műsor is lenne, a ritka esetekben azt saját maguk szervezték ide. Fölmerült már többeknél is, hogy táncoslánnyal vagy chipandale fiúval lepik meg a főnököt vagy főnöknőt (főleg „egynemű” – csak férfi/csak női – kollektíváknál), de még senki sem merte meglépni.

Index: – Mi a tapasztalat a számla rendezésekor? A cég fizet mindent, vagy a dolgozók állják, avagy is-is? Tudnál százalékos arányokat mondani, hogy nálatok mi a jellemző?

BH: – Az esetek 70 %-ában a cégek állják az egész cechet, a többinél a dolgozók dobják össze. Az „is-is” nem jellemző. Hozzánk inkább a kis- és középvállalkozói kollektívák járnak, a nagyok, a multik nem a mi kaliberünkben gondolkoznak. A dolgozói „összedobások” főleg közalkalmazottaknál (hivatalok, egyéb állami szervek) jellemzők, hiszen nekik az állam bácsi nem fizeti a karácsonyi bulit.

Index: – Meg tudod tippelni a nálatok lebonyolított rendezvények alapján, hogy per fő hány forintot szánnak erre a cégek?

BH: – Vannak szélsőségek, de átlagban három és ötezer forint között fordítanak erre a célra. Most itt csak a céges számlázásokra gondolok, van hogy a buli után a dolgozók egy része még külön „ráhúz”.

Index: – Mint vendéglátós, kívülről hogyan látod ezeket a bulikat/vacsorákat? Mennyire marad hivatalos, és milyen gyakori az igazi „ereszd el a hajamat” buli.

BH: – Kilencven százalékban jó a hangulat, nem feszengenek a vendégek, láthatóan azért jöttek, hogy jól érezzék magukat. Vannak persze hivatalos részek, ilyen év végi prémiumosztás vagy hasonlók, de ezt az elején megoldják, utána már lazul a hangulat.

Index: – Tapasztaltatok esetleg olyat, hogy valami kellemetlen hangulatváltás következett be a bulin, vagy valami atrocitás, konfliktus a vezetők és beosztottak között?

BH: – Ha valamilyen tettlegességre gondolsz, olyan nem volt, és lekopogom, hogy ne is legyen. Sértődött vagy hirtelen távozást ugyanakkor már láttam. Az idén először volt nálunk egy olyan cégnek bulija, ahol a vezetők férfiak, a dolgozók pedig nők. Folyamatosan rendelték a röviditalokat a csajoknak, aztán amikor már azok becsíptek, elkezdtek bizalmaskodni velük. Voltak olyanok, akik ezt nem hagyták, és azonnal leléptek, elmondásuk szerint ezzel akár az állásukat is veszélyeztetve. Persze többen maradtak, és ők láthatóan nem a kényszer miatt érezték jól magukat…

Index: – Itt könnyű dolgod volt, más esetben amúgy kívülről meg tudod ítélni, hogy ki a főnök, vagy hogy itt van-e egyáltalán? Mi alapján látod ezt?

BH: – Van, amikor látható, de akkor is inkább a megjelenés, sem mint a viselkedés alapján, de a többségnél nem szembetűnő. Gyakran tudom, ki a főnök, mégsem lóg ki a „bulizók” közül semmilyen irányba sem, általában nagyon együtt vannak a csapatukkal.

Index: – Milyen trendet látsz a céges rendezvények területén? Gyakrabban vagy ritkábban keresnek meg ilyennel, mint az elmúlt években? Nő vagy csökken az igényelt szolgáltatások mértéke, illetve a – cég vagy a kollektíva által – ráfordított összeg?

BH: – Többet semmiképpen nem költenek, ahogy látom, úgy két-három éve stagnál ez az állapot. Az a cég, amelyik eddig megtartotta, az most is tartja, annak ellenére, hogy a ráfordított összeg nem lesz igazán több. A dolgozói megkeresések száma azonban nőtt. Ahol összetartók a dolgozók, ott jobban van igény egy ilyen karácsonyi vacsorára, és ezt mindig meg is szervezik maguknak. Összességében elmondható, az emberek többsége igényli az ilyen rendezvényeket, függetlenül attól, hogy a cég megszervezi, avagy támogatja-e.