Remélem, fehér lesz az ünnep. Tiszta, almaízű, fenyőillatú. Az újrakezdés hite költözzön a szívekbe, a megbocsátásé, a leszokásé, a változásé, az öröké, az életé. Új idők, új dalokkal. Legyen éneklő ifjúság, virágra mosolygó kikelet. A rosszra, úgyis jó jöhet. Amíg kicsit élünk, tegyük elviselhetőbbé magunkat létezésünk tényszerű adottságát. Beszélgessünk többet arról, amit gondolunk, ami fáj, és ragadjon rá örömünk másokra is.

Hagyjuk békén egymást. Az erdőt, a folyót, a gyereket, a természetünket, legbelül is. Ne ártsunk, s ne mártsunk a gonosz véréből lelkünkre. Öleljünk. Leljünk. Leheljünk, s ne fújjunk. Fussunk, de ne kergessenek. Engedjük el üldözőinket, hátha elfáradnak egyszer. Ássunk mélyre, hogy meghalljuk a Föld dobogását, s Isten kíváncsi tekintete kémleljen utánunk. Aztán emeljük fel a szívünket, emeljük mindig magasabbra. Könnyű Karácsonyt kívánok.