A nő egyedül van, magányos. Szüksége van ránk. Zaklat, ha nem érünk haza időben, ha késünk, ha nyugalomra vágyunk. A nőnek nincsenek igazi barátnői, csupán mindig tükröt keres bennük. Anya, feleség, barátnő, nagyasszony, kurtizán, csajszi, fruska, fenomén. Különböző megjelenési formákban létezik.

Sohasem unalmas, csak titokzatos vagy rendkívül fárasztó. Inkább fárasztó. Nem akar megérteni dolgokat, és nem olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre választ szeretne kapni. A nő csupa jóság, alattom és kiszámíthatatlanság. Okos, mint a kígyó, szelíd, mint a galamb. A Biblia is róla szól, mintha nők írták volna. A nő kiirtja a férfit, örök Tiszaeszlár. Aztán boldogan él özvegyként, amíg nem zaklatja a szakállas Istent.

A nő papol, vagy ártatlan miseruhába bújik, majd leontja magáról azt. Gyűlöl, hogy szeressék, s úgy szeret, hogy gyűlölöd. Vidéki rokona a növény. Az legalább hallgat. A nő nem múlik el soha, csak ha szűznemzéssel hímeket hoz világra. Mert férfi nélkül nem létezik a teremtése. Gyönyör és gyötrelem vele a párkapcsolat. A nők őrzők, kik vigyáznak a strázsán. Legyetek boldogok, ha tudtok!

Várnai László