Ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa, mit nyilatkoztam előzőleg, amire ez a válasz jött, már az is elég a tisztánlátáshoz. Amennyiben jobban is el akar igazodni ebben az ügyben, visszanézi a Veszprémi 7 Nap március 17-i és 23-i „Kádárta büntetésben?” és „Valóban vesztes Kádárta?” című cikkeket, amiben mindketten megszólalhattunk.

Állításaimra nem kaptam választ. Rám viszont tettél személyeskedő megjegyzéseket – bőven. Én csak kevéssel viszonzom, ígérem!

Az egyik cikkben pl. azt nyilatkoztad János, hogy „számokkal igazolható, hogy Rátót korábban feleannyi támogatáshoz jutott, mint Kádárta”. Miután rámutattam, hogy a Kádártára fordított jelentős összeg egy jó része (a 262 millióból cc. 210 millió) a 82. számú út Veszprém és Kádárta közötti szakaszának korszerűsítésére, közvilágításának kialakításra, körforgalom, kerékpár és gyalogosút létesítésére került elköltésre – amit a rátótiak is ugyanúgy használnak, mint mi, és nem is a veszprémi büdzséből kellett fedezni. Előkaptál más valótlanságot közölni valóként. Pl. azt, hogy a készülő sportcsarnok csapadékvíz elvezetése – azaz költségvetési álnevén a Lánczi-patak mederrendezése – kádártai fejlesztés. Aztán, azt, hogy nem szóltam a vitában, hogy ez külterületen van. Jegyzőkönyvben bizonyítható, hogy igen. Legutóbbi válaszodban, ami itt az Indexen megjelent, meg azt, hogy „a költségvetés tárgyalásakor Katanics Sándor képviselő úr egyetlen módosító indítványt se nyújtott be”. Ez sem igaz így – súlyos mértékű tájékozatlanságodra utal –, mert már a tárgyalást jóval megelőzően benyújtottam azt. „Költségvetési igények 2007 címmel” 2006 novemberében juttattam el a frakcióvezetőnk közvetítésével 11 pontba foglalva, három oldalon át indokolva a kádártai fejlesztési javaslataimat a Polgármesteri Hivatalba. (A szerkesztőség számára csatolom ezt a levelem, mellékletként.) S hogy tényleg benyújtottam, ezt az is igazolja, hogy a koncepció 2007. január 22-i képviselők közötti egyeztetésre készülő változatában ezen igények jó része szerepel is. (Ahova sokakkal ellentétben, mint gazdasági alpolgármester, Te el sem jöttél János.)

Februárra persze tételesen minden kádártai fejlesztési elképzelés kihúzásra került. Bizonyára azért, mert nem kerestelek fel személyesen.

Ezek ismeretében csoda, hogy azt mondom ki, amit ma is gondolok? János, alkalmatlan vagy a gazdasági ügyek kezelésére. Teológia tanárnak bizonyosan jó vagy. Azt nem vitatom.

Kár volt előhoznod a kerékpárút ügyét. Azon a kistérségi fejlesztési elképzelést bemutató tárgyaláson – ahol ez szóba került – még azon kardoskodtál, ne haladjon át Kádártán a kerékpárút, hanem a 82. számú út mellett haladjon végig. Miután nemcsak én, hanem a szakemberek is elmagyarázták neked, hogy akkor vasúti felüljárót is kellene építeni külön ágon (koronán), és így egy nagyságrenddel többe kerülne a kerékpárút, és veszélybe kerülne az egész projekt megvalósíthatósága, kérted, hogy mutassam meg neked a helyszínen, pontosan miről is van szó. Megtettem. Sőt megnéztem, mit szeretnél módosíttatni a rátóti terveken és megígértem, azt támogatni fogom, mert azzal nem buktatod be a Kádártán, Rátóton, Hajmáskéren át Sólyig megvalósítható kerékpárút projektet.

Nos, én is le kívánom már zárni ezt a vitát.

Azzal a tanulsággal, hogy ezek szerint van olyan, hogy egy önkormányzati munkában alig 180 napos tapasztalattal bíró képviselő kioktatja a területéréért 8 éve eredményesen dolgozó önkormányzati képviselőtársát. Na, és olyan tapasztalattal, hogy egy fiatalember, aki eddig még csak a száját nyitotta szóra (tettekre még nem futotta tőle), elődjeit – Birtalan Ferenc és Csunyi János képviselő urakat – és kézzel fogható eredményeiket nyilatkozatával szintén semmibe veszi.

És még valami. Ha javasolhatom, akkor ne azon csodálkozz János, hogy épp hogy csak nyertem (a 48 szavazatplusz azért Kádártán 6 % többletet jelentett egészen pontosan) a helyhatósági választáson! Talán inkább azon, hogy minden személyem lejáratására irányuló próbálkozás ellenére, és veled ellentétben nem Fidesz „trikóban”, hanem „szoci” szerelésben, mégis megválasztottak a kádártaiak képviselőjüknek, Debreczenyi Jánost meg polgármesterüknek.

Debreczenyi Jánost, aki ide sok mindent ígért, most pedig veled együtt a kormányra mutogatva (pedig az önkormányzati választások idején már ismert volt, miből lehet majd várhatóan vezetni a várost), semmit sem tartott be belőle. Talán majd a következő három évben?

A békejobb nyújtása hamisan hangzik János.

Lekezelő soraid után írod, hogy „most közös szemétgyűjtési akciót ajánlok: április 14-én 14 órakor a Gyulafirátótot Kádártával összekötő úton elindulhatunk egymás felé, fizikailag, de jelképesen is. Az akcióhoz kesztyűt és zsákokat én biztosítok, csakúgy, mint a félúton történő találkozáskor inni- és rágcsálnivalót.”

Ezúton jelzem neked, hogy a kesztyűt és a zsákokat nem te biztosítod, hanem a város az adófizetők pénzéből. Akárcsak a kádártaiaknak, akik már szintén eltervezték a köztisztasági akciót, de sajnos nem ugyanerre a napra, és nem Rátót, hanem Veszprém irányába. Mivel – ahogy Te mostanában indokolni szeretsz – kétszer annyian vagytok, bízom abban, hogy elértek majd egészen Kádártáig. Ahol, nem csak ezen a napon, hanem bármikor örömmel látunk Benneteket.

Katanics Sándor – Kádárta