Néhány éve egy okos politikus néni olyat talált mondani, hogy az interneten alig van használható információ, és mindenki csupán pornóképek nézegetésére használja. Nem becsülve le az internet napi pornóadag hozzájutásához nyújtott segítségét (amiért nem mondhatunk elégszer köszönetet), ki kell mondanunk, hogy a fenti megállapítás égbekiáltó baromság. Vitába szállni épp ezért felesleges, ám soha nem árt, ha bemutatunk sok-sok ellenpéldát. Mint mondjuk, hogy mit tegyen egy diák, ha a jogairól akar infót szerezni a neten.

Manapság egy diák, ha valamilyen inzultus éri a suliban, akkor beírja a blogjába. Pár keresetlen szóval és sok anyázással fűszerezve előadja sérelmét, ettől kicsit lenyugszik, és már mehet is online orkot/náci katonát/űrlényt felhőtlenül halomra gyakni. Persze ha nem elégszik meg ezzel, és úgy érzi, komolyabban kellene a kérdéssel foglalkozni, mert az eset lelke mélyéig megrázta, és ő most személyiségi jogaiban lett korlátozva a tanár által, akkor ennél több időt és energiát kell rááldoznia.

Persze túl sokat még így sem. Beírja a google-be, hogy diákjog, kap is 767 találatot, ám minden bizonnyal a legelső lesz neki a legszimpatikusabb, ez pedig a diakjog.hu, ami a Diákközéletért Alapítvány weboldala. A honlapra érkezvén első pillantásra talán megriad. Azon gondolkozhat, hogy biztos a megfelelő oldalra jutott e. A design ugyanis minden, csak nem bizalomgerjesztő. Nevezhetnénk puritánnak és spártainak is, ám ez csak eufémizmus lenne, maradjunk inkább a gagyi jelzőnél. A honlap az internet hőskorszakát idézi (amire ugyan diákunk nem emlékezhet) az animált gifjeivel, villogó felirataival. Kedvencem az egyik aloldalon talált, postást ábrázoló kis képecske (aminek a háttere abszolút elüt az oldal hátterétől), amely az e-mail küldésére hivatott felhívni a figyelmet, és ami sok nosztalgikus emléket ébresztett bennem a régmúltból. Akkoriban több ezer ehhez hasonló „vicces”, pörgő-forgó kis bizbaszok közül választhatott az, aki honlap építésébe fogott. (Könnycsepp elmorzsolva.) Az egész úgy néz ki, mint egy kisvállalkozás bemutatkozó oldala, amit a cégvezető spórolásból önmaga készített el egy, a html titkaiba bevezető tépett szélű, régi szakkönyv segítségével, és gyermeki rácsodálkozásában kipróbált és belezsúfolt mindent.

Pedig a megjelenés igen fontos egy honlap esetében, pláne ha ilyen fontos kérdésről van szó. A megjelenésnek nem árt azt sugallnia, hogy itt hozzáértő emberek fognak segíteni, ráadásul útmutatásuk a hivatalos álláspontot tükrözi. A szedett-vedett külső azonban kétségbe vonja mindezt. Persze, értem én, hogy egy alapítványnak nincs pénze megfizetni egy profi designert, de olyan srácot, aki már elérte a haladó szintet a Photoshop használatában, megbízhatóan ismeri a webes programozás szempontjából elengedhetetlennek számító trükköket és nyelveket, látott pár pofás weblapot, így a trendekkel is tisztában van, bármely középiskola informatikai osztályában találhatunk. A többi már csak rábeszélés kérdése.

Ha képzeletbeli diákunk túllép kezdeti bizonytalanságán, és mélyebben beleás az oldal tartalmába, minden bizonnyal megnyugszik. A diakjog.hu informálisan ugyanis teljesen oké. Megtalálható a közoktatási törvény azon részlete, amely a tanuló jogaival foglalkozik, számos diákjoggal kapcsolatos tanulmány és könyv anyaga, különböző diákjoggal kapcsolatos ügyek intézéséhez szükséges mintadokumentumok, házirendekkel kapcsolatos tudnivalók és segédletek, és így tovább.

A Gyakori kérdések menüpont is igen kimerítő, 75 jellemzően előforduló kérdésre ad alapos választ. Kezdve az igen fontos „Szabad-e dohányozni az iskolában?” (persze nem, de iskolán kívül nem szólhatnak bele – ó, ha én ezt annak idején tudom…) jellegű kérdésektől az ugyancsak klasszikus „Hány dolgozatot lehet íratni egy nap?” témán keresztül a talán ritkábban felmerülő „Kell-e idegenforgalmi adót fizetnie a táborozáson részt vevő diáknak?” feltevésig.

Külön tetszett a Diákjogi mp3 rovat, ahol ismeretterjesztő műsorokat lehet hangformátumban letölteni. A felvételeket diákok közreműködésével készítették, hogy a mondanivaló „emberközelibb” legyen, ám kétséges sikerrel. Az mp3-akat klasszul be lehet vetni osztályfőnöki órákon, de diákrádiókban (ahova az alkotók elsősorban szánták) szerintem már kevésbé, egyrészt a hosszuk miatt (több mint 10 perc), másrészt mert melyik diák hallgatja szünetben a diákjogokról szóló paragafus idézést, ahelyett, hogy csajokat/pasikat hajkurászna, stikában cigizne vagy lúzereket gyepálna? Az viszont jó pont, hogy jazz (-szerű) zene szól az átvezetésben. Hajrá, kultúrmissziót a középiskolákba! (Bár játszhattak volna progresszívebb témákat is, mert ez inkább liftzene.) Az ötletért viszont mindenképp jár a jó pont. (Esetleg fel lehetne kérni a középiskolásokból álló Laza Zala Médiakommandót , akik ugyan eddig prevenciós témákban készítettek filmeket, de talán tesznek egy kitérőt a diákjogok felé is.)

Amit viszont rettentően hiányoltam az oldalról, az egy jól működő fórum. Itt a diákok eszmét cserélhetnének egymással vagy a szakértőkkel, és további segítséget kérhetnének ügyes-bajos dolgaikhoz. Leírhatnák az esetüket, vagy erőt meríthetnének mások példáiból, de ami a lényeg, láthatnák, hogy nincsenek egyedül bizonyos problémáikkal. Természetesen a honlapon van „forródrót”, ahol a diák közvetlen segítséget kérhet problémája megoldásához, ám ez kimerül egy e-mail-címben (az a bizonyos postásikon), ami véleményem szerint kicsit kevés.

Összességében a diakjog.hu weboldal igen gazdag háttértámogatással és informális tartalommal rendelkezik, de ennél tovább sajnos nem jut. Nem közvetlen, nem személyes, vagyis semmiképp sem „emberközeli”. Márpedig a feladat nem csak az, hogy szárazon ledarálják a törvény idevonatkozó cikkelyeit, hanem, hogy jobban megismertessék a diákokkal a jogaikat.