Az elmúlt év írásaiból reményeim szerint sok információt gyűjthet maga számára az olvasó. Sokszor azt érzem, hogy szinte reménytelennek tűnő a fáradozás, hogy mindenről kellő alapossággal és átfogó tudományossággal beszéljünk. A megjelent írások szerény megítélésem szerint arra talán elégségesek, hogy valamilyen nagy rendező elveket alakítsunk ki magunkban és minden esetben a téma megítélése szerint egy fő tudomány területedre építve pontosan integrálni tudjuk, az ún. segédtudományokat.

Nem nélkülözték a korábbi írások azt a gondolatmenetet sem, hogy a természettudományos gondolkodás nagyon sok esetben a társadalomtudományi elvekkel és megállapításokkal ellentétes. Ez súlyos kijelentés. Saját véleményemet hangoztatva megismétlem azt a feltételezésemet, hogy a XXI. század hajnalán az emberiség természettudományi, technikai, műszaki, biológiai, orvostudományi stb. tudása megfelelő és kellő színvonalat képvisel, viszont a társadalomtudományi területeken súlyos lemaradásink vannak. A XXI. századi technikai színvonallal párhuzamosan jó esetben is csak XIX. századiak a társadalmi, politikai szerkezetek, amelyek uralják a Föld teljes népességét. Ez meggyőződésem szerint az emberiség legnagyobb katasztrófája. Az uralkodó politikai elit sokszor középkori társadalmi elvárásoknak sem megfelelő módszerrel akarja irányítani, kirabolni, zsákmányolni mindazokat az értékeket, amit a Földünk minden biológiai lényének arányosan élveznie kellene. Folyamatosan felvetődnek kérdések:

- Föld kincsei egyes emberek tulajdonát kell, hogy képezzék, vagy a társadalmi közösségét?
- A társadalmi törvények felül írhatják-e a természet törvényeit?
- Megengedhető-e az, hogy a véges földi természeti kincseket pusztán a profitérdek miatt éljük fel?
- Az egyre tagolódó társadalmi csoportok „kasztosodása” mikor jelent olyan feszültséget, amikor a küszöbértékek meghaladása esetében agresszióba torkollik?
- Elfogadható-e a XXI. században, hogy a társadalmi szerkezetek még mindig, feudális, kapitalista, szocialista, kommunista elvrendszerek mentén haladjanak (ne feledjük a királyságokat és a császárságokat sem)? Az ősközösségi társadalmi rendszereket azért nem említettem, mert a még fennmaradt kis embercsoportok melyek társadalami szerkezete ezen alapszik, meglepő módon jól, arányosan és kiegyensúlyozottan működnek. Igaz néhány hibbant agyú szociálanatropológus, „felfedező”, társadalom tudós már azon fáradozik, hogy pl. tornacipőt, üdítőt stb. vigyen ezeknek az embereknek és minden áron a fogyasztói társadalmi szokások felé tereljék őket. Az sem kizárható, hogy ez az a „társadalmi genetikai” alap, ami megmentheti az emberiséget.
- Kereskedelmi és profitérdekekhez rendelhetjük-e az alapvető életfenntartási szükségleteket: levegő, víz, biológiai táplálék, biológiai gondoskodás (nem egészségügyet mondtam, mert ez a szó már nem az eredeti értelmét jelenti)?

Sorolhatnánk a kérdéseket, de javaslom, hogy akit egy kicsit is érdekli a téma, fogalmazza meg magában, vagy írja le, hogy mit gondol ezekről a felvetésekről, mivel tudná kiegészíteni vagy feloldani a teljes mértékben ellentmondásos napi társadalmi feszültségeket. Azon is gondolkodhatunk, hogy a világ legnagyobb politikusai, államférfiai által meghozott döntésekről mit tudhatunk. Kiállták-e az idők próbáját? Mi a jövőtervezés legnagyobb időtartama egy politikusnál, pl. négy-öt év? Egy egyszerű család esetében is, ha megszületett az utód, a család jó esetben azon kezd gondolkodni, hogy mi lesz a gyermekéből 30-40 évesen. Nem veszik észre az emberek, hogy ezeket, a családi terveket a politika periódusonként torzítja, megváltoztatja, módosítja. Mit mond a mai politika? A megszületett gyermek üzlet a jövőben (és sorolják a szakmákat a gyermekorvostól, a tápszer- és pelenkagyártókon keresztül a limonádé színvonalon működő TV csatornákig…). De van megoldás! Ezt hallhatjuk. Adósodjál el a Bankoknak és semmi gondod az életben. Azt mondják, hogy kifizetik azt az oktatást, ami egy pl. elektronikai rabszolgagyár gépsorának a kezelésére való. Az oktatást természetes hitelre végzik, kaphatsz megélhetési-, lakás-, autó-, mosógép-kölcsönt, de még egy hajszárítóra is hitelt. Ezzel megszűnt az egyén, az individuum. A röghöz kötöttek és nincstelenek kasztjához csatolták az embert. A világ társadalmi rendjeinek összefoglaló elemzése még lesújtóbb eredményhez vezetne.

Tegyük fel a kérdést, a fenti állítások meghökkentők, igaztalanok? Az elmélyült olvasó felvetheti azt, hogy a jelenlegi állapotokról miért nem elmélkedtek a múltban alkotó gondolkodók, és a válasz az az, hogy a történelemben élt tudósokat sokkal jobban foglakoztatta a jővő, mint a mai politikusokat. A válasz megdöbbentő: igen a múltban is voltak gondolkodók, akik érezték, hogy az emberiség rossz úton halad. Idézhetnénk a nagy filozófusok gondolatait Arisztotelész, Bacon, Descartes, Kant, Schopenhauer, Hegel és Marx-on keresztül a filozófiai antropológia képviselői (pl. Nietzsche, Scheller, Gehlen) eszméinek megfelelően. Mindenkinek figyelmébe ajánlható Gehlen: „Az ember. Természete és helye a világban” című műve. De ne bonyolódjuk bele filozófiai dialógusokba. Egyszerűen olvassuk el Madách Imre az „Ember tragédiája” című művét. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a „Tizenkettedik Szín” fejezetet. Hogyan kezdődik a felvezetés? „U alakra épült nagyszerű phalanster udvara… A jobboldali csarnokban mozgásban lévő kerekes gőzgépek között munkások foglakoznak. A bal oldaliban a legkülönfélébb természettudományi tárgyak, mechanikai, eszközök, csillagászati, chemiai műszerek s egyéb különösségek múzeumában egy tudós működik.” Ádám kérdése így hangzik: „Mi ország ez, mi nép, melyhez jövénk?” Lucifer első mondatai a színben így hangzanak: „E régi eszmék többé nincsenek, Nem kisszerű volt-e a hon fogalma? Előítélet szülte egykor azt, Szűkkeblűség, versengés védte meg. Most már egész föld a széles haza, Köz cél felé társ már minden ember. S a csendesen folyó szép rend fölött Tisztelve áll őrül a tudomány.” Ezeket, a gondolatokat Madách Imre 1861-ben írta le. Arany János stilisztikailag javította és dolgozta át, tartalmilag semmihez nem nyúlt. Mit olvashatunk ebben a XIX. századi remekműben? A mai globalizációt a kapitalizmus torzult társadalmi változatát vetítette előre Madách. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el (ha mást nem is) a XII. fejezetet.

Hogyan tovább? – tehető fel a kérdés. A palatinuszi gondolatok maradjanak az elemzéseknél, egyes esetekben óvatos ajánlásokat tegyen bizonyos megoldásokra? Úgy gondolom megérett az idő arra, hogy merjünk bátran gondolkodni jövőnkről. Továbbra is fontos tevékenységének kell lennie a palatinuszi munkának a múlt eseményeinek elemzése és oknyomozása és a jelen értelmezése. Kellő mértéktartással és óvatossággal a jövőbe mutató folyamatok alternatíváit is el kell kezdeni kimunkálni. A jóslási tevékenység helyett a biztos bázisvizsgálatokon nyugvó alapossággal, a folyamatokra gyakorolt hatások teljes körű elemzésével kell ezeket a futurológiai tanulmányokat készíteni. Felvetődik a kérdés, hogy ez hány ember munkáját érinti. A válasz egyértelmű: nagyon sok. Célszerű egy hierarchikus tudományos feldolgozó rendszert elkészíteni, hogy a részből az egész ismerete hogyan határozható meg, a hatások és kölcsönhatások milyen torzulásokat, erősítő és gyengítő folyamatokat gyakorolnak a természet törvényeinek megfelelő dinamikus változásokra. A jövőben, ha nem ütközik ellenállásba a kezdeményezésem bizonyos kérdésekben, szeretnék megszólítani szakembereket, hogy tudásukkal gazdagítsák a Palatinuszi Tudományt.

Kezdjük egy nyílt felhívással: Valószínűsítem és állítom, hogy a XXI. század természeti katasztrófáinak és az aránytalan természetrombolásnak egyik tényezője az, hogy századunkban működő modern társadalmi rend nem megalapozott sem elméletileg, sem gyakorlatilag. A múlt társadalmi szerkezetei toldozott-foldozott és torzan értelmezett módszerével irányítja a Föld lakosságát egy szűk és önmagát pozícióba hozó kiválasztott csoport (ez a csoportelemzőktől függően a 6.3 milliárd lélekkel szemben 5-től 1 millió főig tehető. A nagynak tűnő differencia, ami viszont statisztikusan elenyésző a föl lakosságához képest, abból adódik, hogy a becsült kb. 1 millió fős potencionális uralkodói rétegbe a gyűrűszerűen elhelyezkedő és pozíciókat birtokló vazallusi rétegeket, az ún. felső tízezreket is beszámították). A kérdés és felhívás egyszerű: Ki mit gondol arról, hogy a XXI. században a társadalmak vezetését és irányítását hogyan célszerű átalakítani. Mi lehet a megoldás? A királyi házak öröklési rendszere, a diktátorok tündöklése és bukása, áldemokráciák, kommunisztikus kevert társadalmi szerkezetek az elmebetegségtől a kegyetlen diktatúráig, vagy a tiszta marxi gondolatok? Az sem kizárt, hogy ezeket, a társadalmi formációkat a múzeumba kell tenni elrettentő példaként, nem elfeledve, hogy történelmünkben, bizonyos időszakokban előremutató, társadalmat formáló modern társadalmi szerkezetek voltak. Kicsit sánta hasonlattal a feudalizmusra jellemző társadalomirányítás és működtetése napjainkban ugyan olyan anakronisztikus, mint ha valaki azt mondaná, hogy a mezőgazdaságot a faekék visszaállításával lehetne modernizálni. Senkit nem szeretnék befolyásolni és presszionálni, temészetesen kialakultak bennem gondolatok, amiket akkor szeretnék leírni, ha érzem azt, hogy mások is elgondolkodnak a modern társadalmi szerkezeteken.

Szacsky Mihály
Szomatológus