A személyes tapasztalat pótol minden szót – gondolhatták a veszprémi állatkert munkatársai, amikor legutóbbi, csehországi tanulmányútjukra elhívtak több önkormányzati képviselőt, valamint polgármesteri hivatali dolgozót. Az út során szerzett tapasztaltakról Sigmond István, a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark igazgatója beszélt a Veszprém Indexnek.

Sigmond István: – A győri állatkerttel közösen szerveztünk tanulmányutat három csehországi állatkertbe június 8. és 10. között. A veszprémi delegáció kilenc fős volt.

Index: – Milyen céllal indultak útnak?

SI: – Bízunk az állatkert fejlesztési lehetőségeiben, s megpróbálunk egy egységesebb állatkerti szemléletet kialakítani a külső megjelenést, építési megoldásokat illetően. A külföldi példákon keresztül láttatni szerettük volna, hogy az állatok elhelyezése és az ehhez kapcsolható építészeti megjelenések milyen arculatformáló lehetőséggel bírnak. A csehek állattartási kultúrában előttünk jártak korában is, jelenleg is – a lehetőségeik is jobbak hozzánk képest.

Index: – Hogyan jött létre az utazás?

SI: – Többször szóba került már ez a lehetőség, a győrieknek is megemlítettük egy beszélgetés alkalmával, és szívesen társultak hozzánk. Később felkerestük a megjelölt cseh állatkerteket – Jihlava, Brünn, Zlín –, milyen időpontban tudnak minket fogadni, illetve mikor tudnak olyan kísérőt biztosítani, aki a látogatói kérdéseken túl is válaszolni tud nekünk. Saját forrásból biztosítottuk az utazást, amit egyfajta befektetésnek szántunk, mely rövidesen megtérül. Szellemi tőkének tekintjük, aminek hozadéka a lehetséges fejlesztési tervek kidolgozásánál, meghatározásánál térül meg. A hazafelé úton beszélgetés közben hamar érződött, hogy a társaság nagy része nem „állatkert-mániás”, hivatásuk más irányba tereli őket, ám mivel itt élnek Veszprémben, (törölve) a polgármesteri hivatalban dolgoznak, így elkerülhetetlenül állatkerttel kapcsolatos kérdésekben is állást kell foglalniuk. Ehhez szükséges volt, hogy ne csak a veszprémi Vadasparkot lássák.

A felek közötti együttműködésben a feladat jó megoldására kell koncentrálni a jövőben, nem pedig a másik mindenáron való meggyőzésére – és sok szükséges dolgot nehéz elmagyarázni, a tapasztalatra jobban lehet hagyatkozni.

Index: – Milyen konkrét elképzeléseket hoztak magukkal?

SI: – Minden állatkert más és más adottságokkal rendelkezik. A legfontosabb, hogy a megtekintett állatkertekben jó arányban alakították ki a látogatók és az állatok viszonyát, ez nagyon fontos kérdés – például hol milyen elosztásban találhatók üzletek, játszóterek.

A jihlavai állatkert területre a legkisebb a meglátogatott három közül. Jól megkomponált állatkert, ügyesen kialakított belső terekkel, arculattal, látványos állatbemutatókkal. Említésre méltó az Afrika-faluja, ahol nagyon jópofa megoldásokat alkalmaztak. A közelmúltban építettek egy szép főbejárati fogadóteret, tetszetős kialakítással.

A brünni állatkert jóval nagyobb az előzőnél, rengeteg tartalék területtel rendelkezik a kerítésén belül. Itt az utak vonalvezetése volt figyelemreméltó. Nagyon jók a játszótereik, a látogatói oldal előtérbe helyezése az utóbbi néhány évben indult be. A nagymacskaházuk felfogásában hasonlít a mi leendő csimpánzház-elképzelésünkhöz. Egyrészt épp azért szerveztük ezt az utat, hogy meg tudjuk mutatni, mi miben gondolkodunk, aki látta a brünni nagymacskaházat, könnyebben megértheti, mit értünk csimpánzház és látogatói központ alatt.

A zlíni állatkert egy kis csodának számít, bár ez hasonlít stílusában legkevésbé a mi állatkertünkhöz. Egy régi kastély található itt, gyönyörű parkkal, több évszázados fákkal. A kertészetük nagyon erős, és az elmúlt évben egy trópusi házat hoztak létre, egy hatalmas „buborék” alatt. Trópusi növények, állatok egyaránt megtalálhatók itt, egy közép-amerikai esőerdőt modelleznek ezzel. Többször jártam már ezekben az állatkertekben, de mindig találok új dolgokat, vagy éppen más módon tekintem meg őket.

Index: – Ön szerint sikeres volt a csehországi „kirándulás”?

SI: – Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk az úttal kapcsolatban, ennél könnyebben az állatkerttel kapcsolatos együttgondolkodás irányába nem lehetett volna elmozdulni.

Index: – Milyen újítások zajlanak most a Veszprémi Állatkertben?

SI: – A közelmúltban kezdtük el a trópusi házzal kapcsolatos beruházás első ütemét. Az állatkert főbejárata után bal kéz felől található hosszú épületegyüttes – aminek az elején a külső ketreces majombemutató működött, a másik felén pedig egy fémvázas csarnok áll – a ’70-es évek elején készült el. Itt 1992 óta nem tartunk majmokat, azóta az állatok az állatkert különböző pontjain kaptak helyet. Ebből az épületegységből alakítjuk ki a trópusi házunkat. Szeptember közepére át tudunk adni az épületben egy téliesített mellékhelyiséget, szoptatóval, pelenkázóval, mozgássérülteknek is használható WC-vel, valamint a bejárati részt az ajándékbolttal együtt.

A csarnokban helyet kapó trópusi házat jelenleg szerkezetkéz állapotúra alakítjuk ki, ugyanis a belső munkákra most nincs pénzünk. 10 millióból is elkészíthetjük majd valamilyen egyszerű megoldásokkal, de mi igényesebb megoldásokat szeretnénk alkalmazni, amelynek a költségei ezt a minimális összeget meghaladják. Azt szeretnénk, ha mindenkinek elállna majd a lélegzete, hogy nagyobb ráfordítással milyen környezetet lehet varázsolni egy ilyen épületbe. A második ütemet is pályázat segítségével szeretnénk megvalósítani, összekapcsolva a csimpánz- és zsiráfház programjával. A két épület a téli időszakban is biztosítja majd a magasabb látogatószámot a fűthetőség miatt, és közösségi térként is működnek majd.

A Gulya-dombon zajlik még átalakítás, ugyanis egy rinocérosz érkezett állatkertünkbe, és a kifutó kerítését emiatt meg kell erősítenünk. Az elefánt helyén is dolgozunk, ide kerülnek majd a tapírok és a kapucinus majmok.