Laza, könnyed fesztivál-hangulatomat rombolta szét tegnap este 10-kor az a rendőrlány, aki a közlekedési rendszabályok legfőbb őreként a Kossuth utca irányából a mozi felé igyekvőket próbálta okítani nem éppen kedves stílusban.

A Kossuth utcáról igyekeztünk a mozi előtti színpadra, nehogy lemaradjunk a Traband koncertről. Az úttestnél egy pillanatra megálltunk, majd miután konstatáltuk, hogy nincs forgalom, azon nyomban indultunk is át. És ekkor szólalt meg a tömegben álldogáló rendőrlány, aki az akkor még aktívan dolgozó rendőrlámpa védelmére kelt. Piros, az tilos! – adta tudtunkra a maga határozott modorában. Az elmúlt évek, meg a reflexek hatottak, azonnal visszaléptünk. Kivétel egy srác, aki bizony átkelt a csendes úttesten. Na, őt aztán elkapta a kemény egyenruhás, és vélhetőleg megbüntette.

Szögezzük le, jogilag igaza volt. De minek kell szabályvadászt játszani egy fesztiválon? Miért nem lehet humorral, kedvességgel jelezni a szándékát. Másrészt meg minek kell üzemelnie a fényrendőrnek? Nem ez az első Utcazene Fesztivál, tehát mindenki, még a rendőr is tudja, hogy este már mindenki keresztbe-kasul közlekedik.

A fesztivál, az fesztivál. Ott szórakozni, pihenni akarunk. Felejteni akarjuk az elvárásoktól túlzsúfolt életünket. Jól érezni magunkat. Természetesen mindezt úgy, hogy másokat ne zavarjunk, másokat ne sértsünk. Különösen igaz ez, ha a fesztivált egy város központjában rendezik, mint a veszprémi Utcazenét.

Remélhetőleg ilyen vagy ehhez hasonló este nem fordul elő a későbbiekben. De ha mégis, akkor ajánlom a hivatalos közegnek a szópárbaj, illetve a bírság helyett közösen énekeljék el az alábbiakat.

„Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Na most menjek vagy maradjak?
Maradjak vagy szaladjak?
Rendőrlány.
Rendőr-rendőr-rendőr-rednőrlány.
Lány.
Lány.”