1986. augusztus 10. óta immáron 22. alkalommal rendezték meg a Hungaroringen a Formula 1 világbajnoki sorozat magyarországi nagydíját. Az évek során a száguldó cirkusznak otthont adó mogyoródi pálya a tradicionális pályák közé emelkedett. A hagyomány és a jövő az idei futamon is szerephez jutott, hiszen az egész világbajnoki sorozatban egyedülálló módón csakis a Hungaroringen rendezték meg betétfutamként a veterán forma 1-es autók világbajnoki futamát.

Emellett új időszámítás nyílt a „száguldó cirkusz” történetében, új kapuk, lehetőségek nyílnak meg a sportág számos tehetséges versenyzője előtt, így a világbajnoki sorozat „négy éllovasának” versengése izgalmassá tette az idei, 22. Magyar Nagydíjat, amelyet a helyszínen izgulhattam végig. De lássuk az elejéről…

A Forma 1 népszerűsége cseppet sem csökkent, sőt a csütörtöki boxutca-látogatás alkalmával épp az ellenkezőjét figyelhettem meg. A szervezők immáron második alkalommal biztosították számunkra a boxutca-látogatás lehetőségét, melynek során lehetőségem nyílt testközelből megcsodálni a mai versenyautók szerkezetét, felépítését, a verseny során fontos szerepet játszó vezérlőpultokat, és betekinthettem BMW és a Torro Rosso csapatok által lebonyolított kerékcsere-próbák és az üzemanyag-tankolás rejtelmeibe. Elmondhatom, egyedi élményekkel gazdagodtam, hiszen a TV képernyőjén keresztül oly sokszor látott boxkiállásokat végre a valóságban is megnézhettem.

A boxutca-látogatás során nem csupán pozitívumokkal találkoztam, hiszen – mint minden nagy népszerűségnek örvendő rendezvényen – itt is megjelent az emberi mohóság, kapzsiság. Mind a McLaren, mind a Ferrari szurkolóknak, akik elsőként jutottak be a boxutcába, bőven jutott arra idejük, hogy megcsodálják a versenyautókat, azonban órák teltek el, és nem mozdultak, így a többiek nem láthatták a versenyautókat. Úgy este fél hét tájékán még mindig hosszú kígyozó sor várt a belépés lehetőségére, és bizony sokan mondhatják el, hogy három órán keresztül „aszalódtak” a napon, s nem sikerült bejutniuk a boxutcába, hiszen az este hétkor bezárt.

A pénteki napon bonyolították le a Forma 1, a GP2, illetve a veterán Forma 1-es autók szabadedzéseit, azonban a mogyoródi pályán még soha nem látott tömeg és a kánikulának nevezhető időjárás kifogott rajtam, így aztán egy elég komoly napszúrást követően nem bírtam megnézni sem a második Forma 1, sem pedig a GP2 szabadedzését.

A szombati napon a szurkolók még nagyobb sokasága gyülekezett a Hungaroringen, mindenütt Ferrari, McLaren-szurkolók tömege, az állóhelyeken köztünk még egy légy sem fért volna el az időmérő edzésen. Bámulatos volt a versenyzők által nyújtott látvány, azonban ahogy a helyszínen tanúi lehettünk, a feszültség nem csupán a versenyzők között fokozódott – a hírekben is hallható volt a McLaren pilóták incidense –, hanem a különböző szurkolótáborok között is. Elsősorban nekünk, magyaroknak kellett volna példát mutatnunk a külföldi vendégek számára, mégis a magyar szurkolók voltak azok, akik nem épp kulturált lényekhez méltó szavakkal illették a másik szurkolótábor versenyzőit. Negyedszer lehettem részese Forma 1-es futamnak, de ilyennel még nem találkoztam a magyar szurkolók körében.

Sokszor mondják azt, hogy a pénz nem boldogít. Vagy mégis? Sajnálattal tapasztaltam, hogy a pénteki napon egy olyan kapun léptem be a mogyoródi pályára, ahol nem mehettem volna be. A szombati napon ugyanott próbálkoztam, hiszen nem tudtam, hogy nem a megfelelő helyen nyertem belépést az előző napon, ám akkor már nem engedtek be. Még egy fél pályahosszat kellett volna sétálnom ahhoz, hogy elérjem a célállomásomat – a helyes kaput –, ám a beléptető azt mondta, hogy egy „Mátyás királyért” ismét átenged azon a kapun, ahol a kolléga hibájából előző napon beléphettem…

A vasárnapi futamon megdőlt a magyar Forma 1-re látogatók rekordja – és a GP2, a veterán Forma 1-es autók versenye és a Porsche Super Kupa lebonyolítását követően végre elérkezett a várva várt pillanat. A versenyzői parádét és a rajtrács-ceremóniát követően végre elindult a futam – hatalmas ovációk, tetszésnyilvánítás, buzdítás a szurkolók részéről. A futam túl sok izgalmat talán nem hozott számunkra, nagyobb versenyre számítottunk a négy világbajnoki éllovas között, de Massa 14. helyről történő rajtolása után ez az álom szertefoszlott. Azonban Hamilton és Raikonnen csatája különös izgalmakat tartogatott számunkra.

Összességében mi, magyarok büszkék lehetünk arra, hogy Forma 1-es futamot rendezhetünk, hiszen így lehetőségünk nyílik a német, az angol, a lengyel szurkolók kultúrájának megismerésére. Ezt pedig pozitívan kellene megélni, és nem „kifosztani”, becsapni a hozzánk érkező külföldieket. Hiszen ők is azért jönnek, mint a magyar szurkolók: a közös szurkolás páratlan élményéért.

Kiss Judit