A Gyurcsány-kormányzat több éves működésének köszönhetően mára már kiszámítható vezetésnek számít. És ez a nagy szó egy vezető politikai hatalom esetében. De gyorsan tegyük hozzá, kiszámítható, igaz mindig az ellenkezőjét kell érteni annak, amit mondanak. Most például itt van az új tanév – és a pedagógusleépítés. Arató Gergely államtitkár a sajtó felvetésére, miszerint várhatóan 8–10 000 tanárt bocsátanak el a szakszervezet szerint, nyugodtan kijelenti, 8 000-et biztos nem.

Majd két nap múlva nyugodtan nyilatkozza, több mint 8200 pedagógustól váltak meg országosan az iskolák. Azonnal megnyugtat, többségük már elhelyezkedett. Vélhetőleg az én ismerőseim, barátaim a kisebbséget alkotják, mert ők még nem találtak új munkahelyet.

De csak gondoljunk a gázáremelésre, az autópályák építésére, a gyógyszerárakra, a dübörgő gazdaságra… Kijelentették, elmondták, ígérték, bizonygatták, majd megvalósították pont az ellenkezőjét. Lehet, hogy most igazságtalan vagyok, és nagyon sarkítok, de sajnos a kormány cselekedeteinek többségére ez igaz.

Miért tehetik meg ezt azok, akik elméletileg értünk dolgoznak, akiknek minket kell megnyerniük, hogy továbbdolgozhassanak?

Mert hagyjuk, mert megszoktuk. Sajnos a posztkádárista mentalitásunk, miszerint „éljük túl, csak nekünk legyen egy kicsit jobb, a másik nem számít” hozzáállásunk ennek a viselkedésmintának segít, ezt erősíti.

Másrészt arra építenek, hogy teljesen mindegy, mit mondanak és cselekszenek, mert a médiumok segítségével, a tökéletesen felépített politikai marketinggel úgy is megnyerik a többséget.

De ezt is csak ideig-óráig lehet megtenni, mert ha lassan így folytatjuk, nem lesz mit megnyerni.