Nem sikerült az önkormányzatnak. Mármint eladni a Gyermekek Házát, és ezzel veszélybe került a város 2007-es költségvetése. Dr. Szalay András szabaddemokrata frakcióvezetővel erről a kérdéskörről: a költségvetésről, az ingatlanértékesítésről, a megszorításokról és a vagyonból történő vagyonteremtésről beszélgettünk.

Index: – Néhány héttel ezelőtt szimbolikusan „megkongatta a vészharangot” a városi költségvetés fölött. Pontosan miben lát vészterhes jeleket a költségvetés megvalósulása kapcsán?

Szalay András: – A megszólalásom jogosságát és az idejét is igazolta az idő. Miért is merem ezt állítani? Ami a jogosságot illeti, mára kiderült, hogy nincs vevő / jelentkező / pályázó (ahogy tetszik?!) a Gyermekek Házára, mely 500 millió forinttal teszi bizonytalanná a 2007. évi önkormányzati bevételt. Nyilvánvalóan a közvélemény sajtón keresztüli félretájékoztatása történt a Városháza részéről, hiszen „Van vevő…” címmel jelent meg az információ, miközben a városvezetés csak remélte, hogy lesz. Félreértés ne essék, én is sajnálom, hogy nem lett. Az idő-tényezővel kapcsolatban pedig azért augusztus utolsó hetében szólaltam meg, mert rá egy hétre ülésezett a Gazdasági Bizottság, illetve jó két hétre a közgyűlés. Tehát, hogy legyen idő a cselekvésre. Nos a politikai többség csak tovább reménykedett, ez mint tudjuk, nem jött be, majd széttárta karját, hogy hiszen mindent elkövettek. Hiszen hány és hány újságban hirdették meg, sőt még interneten is. Szánalmasnak tartom ezt a magyarázkodást. A tény az, hogy hiányozni fog év végén a bevétel, ami arra fogja inspirálni a fideszes városvezetést, hogy megszorításokat eszközöljön. Ők használták a vitában ezt a szót, én utálom, inkább takarékosságot mondanék, konstruktívan segítve ezzel a kommunikációjukat. A lényeg, hogy faragni kell az eltervezett kiadásokból, már amiből lehet.

Index: – Mi lehet ezeknek a folyamatoknak a következménye? Mi a legrosszabb és mi a legjobb kifutási lehetőség?

SzA: – Én csak egy példát ragadtam ki a legnagyobb értékű ingatlanra való fókuszálással. De valóban, itt folyamatról van szó, hiszen az ingatlanértékesítési bevétel 6–7%-a teljesült eddig, amikor jó három hónap van hátra az évből. Hirdetések vannak, de eredmény csak ennyi. Feltettem a kérdést: talán nem elégségesek az eszközök, módszerek, technikák, amivel vezényli a vezetés a folyamatokat? Aláhúzom, hogy nem a polgármesterről beszélek, hanem inkább a csapatáról – választott képviselői és szakmai szervezeti csapatáról egyaránt.

A következmény már most is látszik a költségvetés félidős számainál. Lényegében csak a korábban már elindított fejlesztések valósulnak meg, az újakat át kell ütemezni, vagy lemondani róluk. A legrosszabb az lehet, ha a működési kiadásokhoz is hozzá kell nyúlni, vagy újabb hitelekből kell finanszírozni azokat. Ráadásul már a 2008-as évet kell tervezni, ahol milliárdos nagyságrendű a közgyűlési döntésekkel alátámasztott előzetes kötelezettségvállalás. A pólus-program fejlesztési projektjeire, vagy a többfunkciós rendezvénycsarnokra, leánykori nevén sportcsarnokra gondolok.

Nem rossz, de nem is jó az új út, amit a közgyűlési többség szeptember 13-án választott. Nevezetesen, hogy lejjebb vitte az ingatlan kínálati árát, sőt ezt a technikát még rendeletbe is foglalta. Ezzel a leértékelődés, a lecsúszás útjára léptünk. Egyenes következmény lehet a további árleszállítás, magyarán elkótyavetyélés. Bízom abban, hogy idáig nem jutunk el. A legjobb kifutás az lenne, ha aktív piaci eszközökkel, befektetők szervezésével, kül- és belföldön egyaránt megjelenne a város a kínálatával, esetleg professzionális ingatlanfejlesztőket is képbe lehetne hozni, illetve kellett volna már év elejétől.

Index: – Mit jelenthet ez az „egyszerű városlakó” számára?

SzA: – Inkább úgy fogalmaznék, hogy a közügyeket nem követő, vagy a képviseleti demokráciát gyakorló, négyévente szavazó városlakó számára mit jelent. Mi vívjuk kötelességszerűen a harcainkat a szavak erejével, de a városlakók túlnyomó többségét ez nem érdekli. Aki e sorokat olvassa, ő kivétel, hiszen érdeklődik a közéleti viták iránt. A passzívnak is nevezhető magatartás természetesnek is mondható, hiszen civilizált országban alapvető, hogy működjenek a dolgok: közvilágítás, közművek, köztisztaság, oktatás, elesettekről gondoskodás, kulturális kínálat, karbantartás, városfejlesztés, sport és még sorolhatnám. Azt, hogy ezt miből teremti elő a városvezetés, az általában hidegen hagyja az embereket. Talán joggal is mondják: megválasztottam őket, hát csinálják! De ha nem csinálják a választottak, elsősorban a politikai többség, akkor egy idő után észre kell vegyék a közkiadások csökkenésén, hogy bajok vannak a bevételekkel. Ezért fújtam idejében ébresztőt, de nem a városlakóknak, hanem a magát jobboldalinak definiáló többségnek.

Index: – Ha valóban ilyen szorult a helyzet, Ön milyen kivezető utakat lát ebből? Hogyan lehetne hatékonyabban gazdálkodni?

SzA: – Az ingatlangazdálkodás nem csupán eladást és így árbevételt kell jelentsen, mely fedezetéül szolgál azután a kiadásoknak. Felelős gazdálkodás vagyonból vagyont teremt, csak átalakított szerkezetben. Ezért nem tartom helyes útnak a kizárólagosan passzív eszközök használatát, nevezetesen az ingatlanok sajtóban való meghirdetését. Ennél több kell, aktív eszközök. De a városlakóktól a mostani többség kapta a felhatalmazást – és ezt sokszor büszkén el is mondják – a cselekvésre. Én azonban inkább tehetetlenséget, legjobb esetben is pótcselekvéseket látok. Termelési jelentések a rutinszerű munkálatokról (intézmények nyári karbantartása), ünneplések vég nélkül, iskolabútorok pakolása a kamerák előtt. Lassan egy év eltelik az új önkormányzati ciklusból, de még a többségi fideszes-védegyletes oldalon sem látom a valódi közös munkát. Több képviselő még meg sem szólalt, álláspontja így legalábbis számomra ismeretlen. Látom viszont a polgármester vergődését sok esetben. A többség szavazógépként ugyan még működik, kérdés, hogy meddig tartható így a helyzet. A politikai megoldás is a többség kezében van.