Ősszel rendszerint kevesebben keresik fel az állatkertet, mint tavasszal és nyáron. Pedig egy-egy kellemes, napsütéses napon érdemes ilyenkor is ellátogatni a ZOO-ba. Főleg most, amikor év végi fiatalosodáson esik át az állatkert, miután több kifutóban is örülhettek kölykök születésének.

A 2003-ban Szegedről érkezett japán makákó csapat, pontosabban annak két nősténye eddig minden évben megörvendeztette a gondozókat és a látogatókat egy-egy újszülöttel. Idén közülük az idősebb nőstényen volt a sor. Gyakorlott anyaként vigyázza, óvja még a széltől is kicsinyét, akit azért a szemfülesebb látogatók megleshetnek anyja ölében. Így tett a gondozója is, hogy megállapítsa, hímmel gyarapodott a csapat.

Tavaly foglalhatták el a szerválok új, természetszerű kifutójukat. A váltás jótékony hatását két kölyök születése mutatta, akik azóta már más állatkertbe kerültek. Azonban az idei év vége sem maradt szerválszaporulat nélkül, erről a holland származású anya és a francia eredetű apa gondoskodott: újabb két kicsi született. Egyelőre – természetesen – a közönség nem láthatja a kölyköket, a belső ház nyugalmában neveli őket anyjuk.

A szerválok nem csapatban élő állatok, a hím nem sokáig tűri meg felcseperedő utódait, így a mostani szaporulatnak is új állatkertet fognak keresni, amely befogadja őket.

Csuklyásmajmok a tapírokkal együtt

A kíváncsiságukat és életrevalóságukat ismerve, a vártnál lassabban vették birtokba az apella csuklyásmajmok a tapírokkal közös külső kifutójukat. Persze, senki sem sürgette őket, nekik maguktól kellett egyre messzebb merészkedniük a tapírok feletti padláson kialakított otthonuktól. Ezek a napok az ismerkedéssel telnek, felfedezik új, előzőnél tágasabb kifutójukat, a társbérlőiket, a tapírokat, és persze meg kell ismerniük a „házirendet”, mikor és hogy kell visszatérniük esti szállásukra.

Dicséret a veszprémi farkasoknak

Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének tagjai számára a legfontosabb események egyike a minden évben megrendezésre kerülő EAZA konferencia. Ezúttal Varsót érte az a megtiszteltetés, hogy megrendezhette a konferenciát, amelyen több mint 600, főként európai állatkerti szakember vett részt. Köztük a magyar állatkertek képviselői is jelen voltak, beleértve a veszprémieket is.

Az EAZA konferencia nyújt lehetőséget arra, hogy a távoli országok szakemberei, akik az év többi napján többnyire csak telefonos vagy elektronikus kapcsolatban állnak és tárgyalnak, személyesen is találkozhassanak. Ilyenkor nyílik mód arra, hogy felkereshessék a fajmegmentési programok, törzskönyvek vezetőit, akik párhuzamos szekcióüléseken ismertetik az adott faj helyzetét, a velük kapcsolatos problémákat (ha vannak) és jövőbeni terveket. Miután a Veszprémi Állatkert több ilyen programban is részt vesz, illetve részt kíván venni újabbakban is, a résztvevők érdeklődéssel hallgatták ezeket a beszámolókat.

A veszprémiek büszkeségre is kaptak okot, hiszen az ibériai farkasok sehol nem szaporodtak olyan eredményesen, mint Veszprémben, ami jelentős szakmai sikernek számít, persze a dicséret leginkább Sam-et és Szofit, a szülőpárt illeti. A tárgyalások eredményeként több ritka állatfajnál (például a dzseláda páviánnál, szumátrai tigrisnél és kardszarvú antilopnál) várható további egyedek érkezése. A közeljövőben új különleges állatfajjal is bővül az állatkert gyűjteménye, a világ egyik legkisebb macskafajával, a homoki macskával. A pár nőstény tagja feltehetően messzi földről, az Egyesült Arab Emirátusokból fog érkezni hozzánk, hogy egy krakkói hímmel Veszprémben alapítson családot a sivatagi rókák szomszédságában.

ZOOMÉRŐ: Elégedett a Veszprémi Állatkertben bemutatott állatok számával és látványosságával?

Az állatkertben folyó rekonstrukciós munka kényszerű velejárója volt, hogy némileg csökkent a bemutatott fajok száma a régi időkhöz képest. Az állatkert munkatársai nem minden állatnak tudnak megfelelő helyet biztosítani, így kényszerűen meg kellett válni némelyiküktől, őket más állatkertben is tudták fogadni. Az átépítések miatt is előfordulhatott, hogy bizonyos állatok egy ideig nem voltak láthatók (mint idén a hüllők többsége a kiállítóterem átépítése miatt). A látogatók jelentős többsége láthatóan egyetértett a törekvésekkel, és együtt örült annak, hogy végre eltűnhettek azok a rossz emlékű rácsok (a csimpánzoké kivételével). Természetesen a ZOO dolgozóinak az a céljuk, hogy az állatkert fejlődésével – fenntartható mértékig –újra gyarapodjon a bemutatott állatfajok száma.

A fejlesztések során az állatkert munkatársai egy újabb panasszal is találkozhattak. A nagy kifutókban az állatok, ha a kedvük úgy tartja, félre tudnak vonulni. Ilyenkor nehezebben láthatók, és némi türelem kell a megkeresésükhöz. Ez – a jelek szerint – nem minden látogatónak tetszik. Sokszor megfigyelhető, hogy páran – meg sem állva egy-egy kifutó mellett – konstatálják azt, hogy „itt nincs is semmi”, pedig csak kicsit kellett volna megállniuk, és megpillanthatták volna annak lakóját. A szakemberek remélik, idővel ezek az új szemléletű kifutók az ő tetszésüket is el fogják nyerni, ahogy a visszajelzések szerint a többségnek már most elnyerték.

A legutóbbi zoomérő kérdése is a fenti kérdéskörre vonatkozott. Az eredményekből látszik, hogy a honlap látogatóinak döntő többsége (63%) elégedett a ZOO-ban bemutatott állatok számával és látványosságával, míg kb. 15% kissé több állatot szeretne látni, amely egybeesik az állatkert törekvéseivel. A kifejezetten elégedetlenek száma és aránya viszont már jóval kevesebb volt.