Veszprém állandó és nagyívű attrakciói közül két dolgot ismernek a legjobban, amit már számos kutatás megerősített, ez pedig az állatkert, valamint a Vár. Ezeket évente mintegy 300–300 ezer ember látogatja, osztálykirándulások kiemelt célpontja, városunk ismert nevezetességei. Azzal is tisztában van mindenki, hogy nincs élet a Várban – véli Mészáros Zoltán, aki vendéglátós szemmel elemzi a vár aktuális turisztikai képét.

Mészáros Zoltán: – A terület legjelentősebb részei az egyház tulajdonában vannak, ebből fakadóan korlátozottak a város lehetőségei. Az utóbbi években egyébként lényegesen több a nyitott ajtó. Számos egyházi jellegű emlékhely tárta ki kapuit.

Index: – Milyen problémákat lát a Vár turisztikai képét tekintve?

MZ: – Az egyik a magas művészetek és az ehhez kapcsolódó kiállítóhelyek túlreprezentáltsága. Tökéletes példa rá a Dubniczay-palota, amelynek turisztikai attraktivitása alacsony. Elsősorban magas művészeti értékeket lehet fellelni ezeken a tárlatokon, amelyek rendkívül nívósak, de igen csekély a látogatottságuk
Azokban a nem egyház által birtokolt terekben, amelyek például önkormányzati tulajdonban vannak, és nem intézmények működtetik őket (turista szempontjából bejárhatóak, elérhetőek lennének), ilyen jellegű, szűk réteget érdeklő kiállításokat rendeznek.
A László Károly Gyűjtemény bérleti joga pár éven belül lejár, szó van róla, hogy felszabadul a Közgáz épülete – lehetne gondolkodni, hogy ezekkel mi történjen. Azok a helyek, ahol nem csak nézelődhet a látogató, hanem gyakorlatilag cselekvő részesévé válhat egy térnek, teljesen hiányoznak.

Index: – Van lehetőség arra, hogy élettel töltődjön meg Szentháromság tér és környéke?

MZ: – Ha elmegy az ember egy szintén az egyház tulajdonában lévő térre – legyen az bárhol Európában –, ott nem hiányoznak a vendéglátóhelyek. Ennek feltételeit lehetne ösztönözni nálunk. A Várkert és a Dubniczay-ház udvara az egyetlen, ahol le lehet ülni, de gyakorlatilag magában a Várban erre nincs lehetőség, nincsenek padok, nem lehet meginni egy sört vagy egy pohár bort. Ilyen helyeken bizony a turisták egy része nem akar nívós képeket nézegetni, hanem egész egyszerűen a megkapó építészeti környezetben szeretné a lábát lógatni, mellette meginni egy kávét. Ez teljesen hiányzik. A fejlesztések irányát tekintve ezt mindenképp érdemes figyelembe venni. Számomra elképzelhető, hogy a Szentháromság téren felállítunk száz asztalt, körbárral. Egy jó turisztikai szezonban biztos megtelne.

Index: – Mennyire kell ragaszkodni a hagyományokhoz?

MZ: – A hagyományok intenzíven megjelennek az épített környezetben, azonban egy középkori borozó, esetleg étterem is elférne ott. A hagyományokra épülő kultúra rengeteg helyen megtalálható a Várban. Újfajta és újszerű, a családokat is megszólító funkciókban kellene gondolkodni, amelyek ettől akár teljesen el is térhetnek. Megdöbbentő, hogy egy júliusi szerda délután nem találni embert a Várban, ezzel szemben az Óváros téren zajlik az élet. Néhány évvel ezelőtt szerettem volna kirakni kisebb teraszokat. Az ÁNTSZ és az építésügyi hatóság gyakorlatilag ezt lehetetlenné tette.

Index: – A Várkert mennyire pótolja ezeket a hiányosságokat?

MZ: – Kicsit kieső helyen van, a Tűztorony fogságában, de nagyon jól beleillik a képbe. Más lenne a helyzet egy jól működő Várban, ahol a turisták hömpölygésének akadályt képez néhány vendéglátóhely… Egyedül kevés.