A csapatépítés, a hosszú távú gondolkodás érdekében bizonyos fokú eredményességet feláldoztunk. Részben a balszerencsének is köszönhető, hogy hamar búcsúznunk kellett a Bajnokok Ligájától, a KEK-ben nem elképzelhetetlen egy komolyabb siker, a magyar bajnokságban pedig lépéselőnyben vagyunk – nyilatkozta lapunknak Magyarády Péter, az MKB Veszprém Kézilabda Club operatív és gazdasági elnöke.

Magyarády Péter: – A tavalyi csapat hét kezdőjátékosából három maradt. Nagyon komoly fiatalítás történik, ezért nem tudjuk véghezvinni azt, amit 2000 környékén. Akkoriban érett játékosokat vehettünk, majd 1–2 évvel később olyanfajta pénzügyi mozgás történt nemzetközi szinten, ami nem tette lehetővé a nagyobb csapatokkal való versenyzést ezen a téren. Egyetlen út állt előttünk, hogy továbbra is az európai élvonalban maradjunk: 18–20 évesen leszerződtetünk olyan játékosokat, akiknél látjuk, igazi klasszikusokká válhatnak, 4–5 éves szerződét kötünk velük, és építünk egy olyan csapatot, amely a ’90-es évek második feléhez hasonlóan, évek óta együtt játszó játékosokból áll össze. Ezt a filozófiát testesíti meg Sesum igazolása. Egyébként úgy fogalmaznék, hogy a csapatépítésből és fiatalításból adódó előre is látható gödrökön kell túljutni – igaz, ezek a gödrök nagyobbak, mint amire számítottunk. Akiket most építünk be a csapatba, mind a várakozásainknak megfelelően, vagy még azon túl is teljesítenek. A meghatározó játékosoknak kellene többet hozzátenniük a játékhoz.

Index: – Hogyan lehet megakadályozni, hogy ezek a fiatal játékosok a szerződés lejártával gazdagabb csapathoz menjenek, Veszprémet ne ugródeszkának tekintsék?

MP: – Eddig két évvel a szerződés lejárta előtt kezdtünk el foglalkozni a hosszabbítással, most már 3–4 évvel korábban maradásra bírjuk őket. Azonban van olyan nyomás, aminek a Veszprém nem bír ellenállni. Nagyon nehéz lenne szembesülni azzal, ha mondjuk valaki 800 ezer eurót ajánl egy játékosunkért, hiszen ez az éves költségvetésünk közel fele. Ilyenfajta kiszolgáltatottság mindig lesz.

Index: – Mindenkit türelemre intenek, hiszen csapatépítés zajlik. Ezzel szemben eredményeket is várnak.

MP: – Nem ok nélkül. Azt mondtam a szezon indulása előtt, egyetlen valódi elvárást fogalmaztunk meg a csapattal szemben, ez pedig a bajnoki cím visszaszerzése a Szegedtől, a BL-ben pedig menni kell, ameddig tudunk. El van kényeztetve a veszprémi szurkolótábor és a klubvezetés egyaránt, nem vagyunk hozzászokva, hogy kiessünk egy ilyen helyzetben. Azért nem aggódom valójában, mert a mérkőzések első háromnegyed részében megmutatkozott, kézilabdában tudunk annyit, mint az ellenfeleink. Mentálisan nem elég erős ez a csapat. Ehhez kell a rutin, a sok meccs, majd a pihenés, és jövünk előre. A KEK-ben keményebb elvárást szab meg az elnökség, sokáig kell jutnunk, hogy az ősz feledtethető legyen.

Index: – A fiatalítás és az eredmények elvárása együtt nem túl nagy falat?

MP: – Visszatérő probléma, hogy azért nem tudunk csapatot építeni, mert eredménykényszer van. A jelenlegi szponzori kör előtt egyértelmű a jelenlegi helyzet, de nyilván nem örülnek, ha nem jönnek a sikerek. Magunk is többet vártunk ennél. A csapatépítés, a hosszú távú gondolkodás érdekében bizonyos fokú eredményességet feláldoztunk. A kérdésre a választ majd az év vége adja meg, még nagyon az elején vagyunk. Még lehet előttünk egy komolyabb KEK siker, a bajnokságban pedig ebben a pillanatban lépéselőnyben vagyunk. Májusban lehet igazán érdemben értékelni.

Index: – Elhangzott, a szponzorok részéről is minden eddiginél nagyobb a bizalom.

MP: – Van egyrészt egy nagyon stabil szponzori kör Veszprémben, amely mindig a klub mögött áll, eredménytől függetlenül. Nagyon pozitívnak értékelem ebből a szempontból az MKB-s kapcsolatot. Egy ilyen méretű bank vezetői ugyanazt a folyamatépítést hajtják végre a banknál, amit mi a klubnál – persze más nagyságrendben. Tudják, hogy egy ilyen folyamatépítés nem arról szól, hogy nulláról indulunk, és másnap 100 százalékon vagyunk. Fel kell építeni szervezetileg, pénzügyileg, játékban is a csapatot, ez történik most. Gyakran visszaidézem a 2000 körüli állapotot, ekkor a Flensburg ellen kétszer is kikaptunk, megvert minket a Dunaferr, elveszítettük a bajnokságot. Ekkor sokan temették a csapatot. Fontos szempont, hogy mindig tudtuk újra kezdeni, semmi okot nem látok most ennek ellenkezőjére.

Index: – Ezek a kudarcok természetesek? Minden nagycsapat átéli ezt időről időre?

MP: – A Barcelonánál a korszakváltás visszaesést jelentett, mint a Kielnél vagy éppen a játékosváltozások a Ciudad Realnál, amely nem vitás, hogy a leggazdagabb és legerősebb játékosállományú csapat. Egy-két meghatározó játékos elment, újakkal kellett pótolni, s az utóbbi időben a bajnokságot sem nyerik meg mindig. De akár a labdarúgást is nézhetjük, legyen szó a Real Madridról, vagy éppen a Chalsea-ről – ahol váltás, fiatalítás történik, időleges visszaesés mindig van. Ennek mértéke a nagy kérdés. Nincs olyan a sportban, hogy valaki mindig topon van. A kézilabda utóbbi 20–25 évében két csapatnak sikerült folyamatosan hosszú évekig egyértelműen az élen lennie, ez a CSZKA Moszkva, valamint a Barcelona volt.

Index: – A bizalom a szurkolók felől is megvan?

MP: – Talán egyedül vagyok azzal Magyarországon – legyen az bármelyik sportág –, hogy a szurkolók fórumán fenn vagyok klubvezetőként. Van persze néhány olyan ember, akivel nehéz szót érteni, de ez érthető, hiszen a szurkoló reakciói érzelmi reakciók. Ő nem látja a folyamatot belülről, csak az eredményeket, s mivel nincs hozzászokva, hogy például egy BL-csoportban nem tudunk a fontos ellenfelek ellen győzni, nagyobb kudarcként és érzelmileg negatívumként éli meg. Azt látom, hogy az események után néhány nappal sokkal inkább a folyamatot megértő emberek kerülnek előtérbe.
A szurkolókban rettentő erős lett az Élesék-féle nosztalgia. Nem akarom megbántani a régi játékosokat, remek csapat volt az, de a nosztalgia csalóka. Ők például sosem jutottak BEK négy közé, azóta viszont játszottunk két BL-elődöntőt, meg egy döntőt

Index: – Ezzel a fiatalítással megmarad a Veszprém presztízse? Korábban mindig akadt egy húzónév, aki egyet jelentett a veszprémi klubbal.

MP: – A vezéregyéniség nem kinevelhető, arra születni kell. Egy Éles József vagy Csoknyai István karizmatikus egyénisége nem megtanulható. Ilyen lehetőség most is van a csapaton belül, Zarko Sesum nyilván vezéregyéniség lesz, megkockáztatom, a világ legjobbjai közé fog tartozni négy éven belül. Mindent tud, ami ehhez kell. De ahhoz, hogy valaki igazi vezéregyéniség legyen, múltra van szükség. A nemzetközi porondon hihetetlen presztízsű játékossal pedig most is rendelkezünk, náluk inkább az elért eredményről beszélhetünk, nem pedig arról, amit a következő öt évben tesznek majd.

Index: – Mennyire számít rizikónak kiválasztani egy-egy fiatal játékost?

MP: – Amit muszáj, megteszel: orvosi vizsgálat, vélemények, emberi tulajdonságai, játéka – majd jöhet az igazolás. Kockázat mindig van. De ha öreg, tapasztalt játékost vásárolunk, akkor is fennáll ez.

Index: – Az idegenlégiós játékosoknál hogyan lehet ébren tartani a lángot, hiszen őket talán jobban hajtja a nemzetközi játék.

MP: – Ez egyénfüggő. Például egy horvát csapat válogatott szinten sokkal jobb teljesítményre képes, mint a játékosai egyenként klubokban. Egy példát mondanék nálunk is: Marko Vujin 22 éves, hihetetlen tehetséges játékos, nagy lövőerővel, profi mentalitással, ő az, aki mindig a maximumot akarja. S lehet, épp’ ez a baja, kicsit túlpörög, ilyenkor szokott hibázni.

Index: – A játékosok hogyan élték meg a kiesést?

MP: – Nagyon rosszul. Nem nagyon szeretjük ezt az információt nyilvánosságra hozni, de ismert, hogy a Gummersbach elleni itthoni döntetlen után több játékos sírt az öltözőben. Az akarat nem hiányzik belőlük.

Index: – Mit vár a KEK-ben?

MP: – A BL sorsolás alapján előre meg lehet mondani, melyik az a négy csapat, amelyik továbbjut: Kiel, Barcelona, Ciudad Real, illetve a Hamburg vagy a Flensburg. Idén egyetlen momentumot nem tudok mondani, amiben szerencsénk lett volna. A BL első körében a nyolc csoport közül a legnehezebbe jutottunk, akkor, amikor a csapatépítés folyik.
A KEK sorsolás után úgy látom, a Steaua Bukarest verhető ellenfél, utána a nyolc között vagyunk, ahol – ha nincs különösen nagy balszerencsénk –, mehetünk tovább, közben a csapat összeérik. Jó esélyt látok arra, hogy egy nagyon erős KEK szereplést hozzunk össze. 1992-ben, amikor a csapatot 8000 ember ünnepelte az Óváros téren, KEK-et nyertünk, nem BL-t. Az elődöntőt biztos meghatározzuk elvárásként.

Index: – Nem először fordul elő, hogy az utolsó 10 perc nagyon nehezen megy. Mi okozza ezt?

MP: – Mind a négy meccsen, ahol az utolsó 10–15 perc nem sikerült, előtte nyerő helyzetben voltunk. Talán a játékosok megijedtek a lehetőségtől, a győzelemtől, pont a fiatal csapat miatt. A klubvezetés azt gondolja, hogy több fizikai munkára van szükség. A Gummersbach elleni meccs végén láttam egyes játékoson fizikai fáradságot.

Index: – Hogyan tovább?

MP: – Egyszerű a forgatókönyv. Januárban leülünk Mocsai Lajossal, megbeszéljük, hogy ebben a felfogásban, tempós, gyors játékban, kevés cserével ki az, aki belefér, megnézzük, hol van szükség korrekcióra. Ez két-három embernél többet nem jelent. A magyar bajnokság létkérdés. A KEK-ben megyünk, ameddig tudunk, a végső győzelem se lehetetlen. Az idei évet összességében akkor könyvelném el kudarcként, ha elmaradna a hazai bajnoki cím elnyerése. Index: – Ennek hiányában megmaradna a bizalom a szurkolók, illetve a szponzorok részéről?

MP: – Akkor lehetnének problémák. 2001-ben azt mondtam, benne vagyok, hogy négyévenként elveszítünk egy bajnokságot. Ha 10 éves távlatban elveszítünk kettőt, akkor nem vitás, hogy mi vagyunk a legjobb magyar csapat. Ha egymás után két bajnokságot is elveszítünk a Szegeddel szemben, akkor nem mondhatom, hogy mi vagyunk a legjobbak. A legjobb magyar csapatot szponzorálni más, mint a második legjobbat.