Az önkormányzat legutóbbi közgyűlésén nem sikerült dönteni a VMK igazgatói posztjára kiírt pályázatról. A testület nem szavazta meg egy új pályázat kiírását, de Sipos Zoltán – eddigi igazgató – kinevezését sem. A kulturális bizottságnak kilencven napon belül új pályázatot kell kiírnia a poszt betöltésére. Az ügyről Asztalos István MSZP-s képviselőt kérdeztük.

Index: – Ön szerint szakmai vagy politikai döntés született a VMK igazgatóválasztás kapcsán?

Asztalos István: – Az a határozott benyomásom, hogy ezúttal politikai döntés született, pontosabban politikai alapon nem született döntés. Érdemes elemezni a szavazólistát. Arányai – egyetlen kivételtől eltekintve – árnyalataiban is pontosan visszatükrözik a közgyűlés politikai szerkezetét. A vitában az egyetlen, elvben akár szakmainak is nevezhető érv az volt, hogy a szakmai előkészítő bizottság nem támogatta Sipos Zoltán pályázatát. Mivel tagja voltam a bizottságnak, a szemtanú hitelességével mondhatom, hogy ez csupán a látszat. A bizottság tagjait csak részben delegálta valóban a szakma, másrészt azonban része volt a teljes Kulturális Bizottság, egy olyan testület tehát, melynek tagjai részben képviselők, részben a közgyűlés politikai erői által megnevezett külső delegáltak. A szakmát két országos szervezet, valamint a VMK két munkatársa, gyakorló közművelődési szakemberek képviselték. Összesen négyen, és ebből a négy szavazatból hármat Sipos Zoltán kapott, és mindössze egy szólt ellene. Ez volt a szakma véleménye. Azt, hogy Sipos Zoltán pályázatát nem támogatja, nem a szakma döntötte el, hanem a Kulturális Bizottság jelen lévő tagjai, akik között nincs egyetlen közművelődési szakember sem. Négy–egy arányban, ami pontosan megfelel a bizottság politikai szerkezetének. Így aztán a közgyűlésben a politika immáron önmagára hivatkozhatott.

És ez még nem minden. A napirend egyik ambivalens epizódja volt, amikor Molnár Ernő tanácsnok úr azzal az indokkal hagyta el az üléstermet, hogy ott politikai vita zajlik, amihez nem asszisztálhat. Bense László Erik tanácsnok úr jelezte, hogy az ügyben konzultált pártja elnökségével, egy politikai testülettel, ahol nyilvánvalóan politikai mandátumot kapott. A közgyűlésben szakmai vita szinte egyáltalán nem zajlott, az előterjesztőn kívül egyetlen, a többséghez tartozó képviselő sem méltatta Sipos Zoltánt arra, hogy kételyeit megossza vele, hogy legalább az esélye meglegyen az érdemi, esetleg valóban szakmai párbeszédnek. Egyetlen szó, egyetlen kérdés nélkül nyomták a gombot, csaknem hibátlan frakciófegyelemmel. Aki látott már politikai alapon politikai döntést születni, az tudja, hogyan néz ki az ilyen. Így néz ki.

Index: – Az MSZP-s képviselők elégedettek Sipos Zoltán munkájával? Miben látják jelentőségét?

AI: – Szavazatainkkal kifejeztük, hogy igen. Hozzászólások egész sorában mondtuk el, hogy miért. Sipos Zoltán igazgatói teljesítményének megvan a maga története, és ez a történet ismer mélypontot is. Olyan embert tisztelünk benne, aki győzni tudott önmaga és a körülmények fölött, aki képes volt lendületet adni a közösségnek, melyet vezetett, aki képes volt felépíteni önmaga és az intézmény mögött a szakmai és a társadalmi bizalmat. Kezdeményezései a Veszprémi Nyártól az Alma Máter sorozatig a Vivace Fesztiváltól az „előtéri életig” elvezették a VMK-t a veszprémi kulturális élet hiteles szereplői közé. Mindeközben a házat a civilek otthonává tette és olyan csapatot épített fel maga körül, amely akkor is kiállt mellette, amikor – éppen a legutolsó közgyűlésen – szembe kellett néznie akár a bukás kockázatával is. Ez emberileg és szakmailag hiteles vezetői teljesítmény. Értékét tovább növeli, hogy minderre rendkívül mostoha körülmények között, egy korszerűtlen, fizikailag nagyon leromlott épületben volt képes, amelynek megújításáért konfliktusokat is vállalva csatázik évek óta. Most, amikor a teljes rekonstrukció szinte karnyújtásnyi közelségben van, „aranyat érne” egy olyan ember, aki tökéletes helyismeretével, óriási szakmai tapasztalatával, belső emberi kapcsolatrendszerével ezt a nagyon biztató, de egyben nagyon küzdelmes munkát levezényelheti. Eltávolításában – ebben az értelemben is – beláthatatlan kockázatok lehetnek.

Index: – Ön szerint megfelelő hatékonysággal dolgozott a VMK?

AI: – Először is szeretném jelezni, hogy kifejezetten korrektnek tartom a kérdés szóhasználatát. Korrekt, mert életszerű megfelelő hatékonyságról beszélni. Igen, tekintetbe véve a körülményeket, az épület rossz állapotát, a széttagozottságot, azt a dinamikát, amivel Veszprém kulturális élete az utóbbi években fejlődött, és új mércéket, új kihívásokat teremtett, mindezt tehát egybevetve megfelelőnek tartom a VMK teljesítményét. Különösen, ha ezt a teljesítményt nem egy másik pályázó konkrét értékeivel és gyengeségeivel, hanem a jövő fátylai mögött bizonyára már ott várakozó „Nagy Ismeretlennel” vetjük össze. Igazságtalan, már-már abszurd ez a „versenyhelyzet”, hiszen a „bizonyára találunk majd alkalmasabbat” formulában lappangó arctalan és névtelen illúziókkal egyszerűen képtelenség egy minden ízében lemért, hús-vér jelöltnek versenyre kelni.

Index: – Önök szerint a jelenlegi helyzetben mi lenne az optimális megoldás?

AI: – Az optimális megoldás pillanata elmúlt, most én mondom, hogy ma már legfeljebb megfelelő megoldásról beszélhetünk. Álláspontunk szerint – azért használom a többes számot, mert a jogban járatlan lévén csak a nálam jártasabbak véleményét interpretálom –, miután a közgyűlés nem hozott az ügyben döntést, a napirendet akár rendes, akár rendkívüli ügymenetben újra kellene tárgyalni.

Index: – Mintha azt látnánk Veszprémben Önöktől, mint amit a FIDESZ-től országosan. Minden vezetői döntésre azt mondják, hogy politikai. Ez részben természetes, hiszen politikusok hozzák. Anno épp Önök helyezték pozícióba Sipos urat. Mi változik ellenzékben

AI: – Részben vitatnám a kérdésbe foglalt állítást. Szó sincsen arról, hogy minden vezetői döntésnek politikai szándékot tulajdonítanánk. A személyi döntések egy része politikai jellegű megfontolások, így aztán politikai utóélet nélkül születik. Így aztán ezekről nem is tud senki. Valóban vannak esetek – legutóbb két iskolaigazgató-választás volt ilyen –, amelyeket aggályosnak tartunk, és ezért szó nélkül sem hagyhatunk. Szeretnék azonban – a szándékainknak tulajdonított „aljasság” helyett – egyfajta politikai logikát láttatni az esetek mögött.

Tudomásul veszem, és tiszteletben tartom a többségnek azt a jogát, hogy a választásokon szerzett mandátum alapján a maga értékei szerint hozza meg döntéseit. Ebbéli szabadságát egyetlen dolog korlátozhatja: tulajdon ígéretei, azok az ígéretek, melyekkel a választók elé lépett, és amelyek alapján a választók bizalmat szavaztak neki. A választások idején kevés ügyben volt akár teljesnek is nevezhető konszenzus a vetélkedő felek között, de abban igen, hogy a vezetőválasztásoknál nagy belső támogatottságot élvező jelöltet a közgyűlésnek is támogatnia kell. Személyesen jelen voltam azon a vitán, amelyen Debreczenyi János – akkor még polgármester-jelölt – nyilvánosan és a leghatározottabban hitet tett emellett. Elkötelezettségét 2007. október 12-én a Veszprémi 7 Napban megerősítette. Évértékelő interjújában azt mondta: nem csak akkor fontosak a veszprémiek, amikor a szavazatukat kérjük. Én ezt vissza nem vonható kötelezettségvállalásnak tekintem, és ha ez igaz, akkor a VMK igazgatóválasztása kapcsán a többség elkövette az egyetlen vétséget, amit az ellenzék teljes joggal kérhet számon: megszegte – nem először – tulajdon ígéretét. Mert Sipos Zoltánt titkosan leadott szavazatával a VMK dolgozóinak 95%-a (!) támogatta. Nagy számban jöttek el a közgyűlésre, és – ellentétben a többség tagjaival – ők elmondták véleményüket. Azt, hogy kérik Sipos Zoltán igazgatói mandátumának meghosszabbítását. Eljöttek a nyugdíjas klubok képviselői, hogy kérjék Sipos Zoltán igazgatói mandátumának meghosszabbítását. Eljött a Pannon Egyetem közművelődési titkára, hogy kérje Sipos Zoltán igazgatói mandátumának meghosszabbítását. Az előterjesztőn kívül nem volt senki, ismétlem, senki, aki mást mondott volna. Úgy gondolom, ha van a politikában még becsület, akkor ebben a helyzetben polgármester úrnak meg kellett volna szólalnia. Meg kellett volna tennie azt, amit két botrány-közeli iskolaigazgató-választás kapcsán megtett. Hitet kellett volna tennie saját adott szava, a választók előtt vállalt értékei mellett. Kárhoztatom azért, amiért ezt a hozzá intézett többszöri kérésünk ellenére sem tette meg. Kárhoztatom azért, mert a rá figyelő többség tagjait nem figyelmeztette: ez az a pillanat, amikor a veszprémiek nem csak azért fontosak…

Hogy mi változik ellenzékben? Például az, hogy ez ilyen gondolatok mögé nem tudunk többséget állítani.