Jellegzetes alakja a város zenei életének a huszonhét éves Rozsnyói Péter zongoraművész, aki a jövő héten, csütörtökön este a Petőfi Színházban ad koncertet.

Sapka nélkül, kis rövid fekete kabátban és fekete nadrágban, cipőben érkezik a beszélgetésünkre. Kabátját le sem veti, fázósan húzza össze magán, kissé görnyedve ül az asztalnál. Valahogy így néz ki a koncertjét hirdető plakáton is, gondolom futólag. Rozsnyói Péter Veszprémben született, az ipari szak-középiskolában informatika szakon tanult, járt a Csermák Antal Zeneiskolába és egy éven át a Dohnányi zeneművészeti szakközépiskola hallgatója is volt. Aztán következett a Zeneakadémia, ahol három éve végzett a dzsessz tanszakon, zongoraművész és tanár lett. Öt évet élt a fővárosban, ahová most is visszajár szülővárosából, évente egy-két alkalommal ott koncertezik. Rozsnyói Péter a kezdetektől fogva szabadúszó művész, soha nem volt állásban, de ősz óta a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karán tanít. Friedler Ferenc dékán ötlete volt, hogy zenetörténet tantárgy induljon a karon. Kiderült, a zene érdekli a hallgatókat, negyven-ötvenen vették fel a tantárgyat. Péter az első félévben klasszikus zenetörténetet adott elő, zongora mellől zenei illusztrációkkal színesítette előadásait. Élettörténeteket idézett fel, kompozíciókról beszélt, és természetesen anekdotákat, sztorikat mesélt. Legutóbb Kodály és Bartók munkásságáról, a párhuzamokról és különbségekről, Bartók egyetemességéről és Kodály magyar népzenei gyökereiről esett szó. A napokban vizsgáztat. A második félévben a tervek szerint a dzsessztörténet kerül majd napirendre.

Pétert tavaly és idén nyáron meghívták a montreux-i dzsesszfesztiválra, amely világszintű verseny, a legjobb előadóművészek vesznek részt rajta. 2006-ban tizenketten, idén, immár a hetedik alkalommal, tizenöten indultak a versenyen. Péter nem kapott díjat, de a meghívás már önmagában nagy elismerés. Jövőre nem tervezi, hogy kimegy, kétszer ugyanott elég a szereplésből, mondja. A veszprémi Petőfi Színházban viszont harmadszor lép fel a téli, karácsonyi időszakban. Két éve a Mendelssohn Kamarazenekar hívta meg közreműködőnek a Zonta adventi hangversenyre, tavaly decemberben pedig az ő koncertjén működött közre a Kováts Péter által vezetett zenekar. Idén egyedül lép fel, és ahogy a múlt évben, most is Bach műveit játssza, majd következnek az improvizációi. Péter számára minden koncert fontos, most is éppen úgy készül, mint máskor, de tudja, hogy karácsonykor az emberek nyitottabbak a szeretetre, alkalmasabb a lelkiállapotuk a nyugtató zene befogadására. Ő egyébként mélyen hívő ember, a hitből táplálkozó művész. Amikor pedig Bachról kérdezem, hosszasan hallgat, csak ismételné magát, és ezt nem akarja. Bach a csúcs, s amit a zeneszerzőről gondol, megírta a december 27-i koncertre megjelenő kis füzetben. Addig legyen titok, teszi hozzá határozottan, halvány mosoly kíséretében. Jövő héten, csütörtökön leül majd rövid lábú, hosszú támlájú székére és a megszokott, hajlott rozsnyóis testtartással a Bach-darabok után improvizálni fog. Az improvizációiról elmondja, hogy a rögtönzés tartalma koncert közben jön elő, aztán elmúlik. Ameddig akarná, megmaradnának benne a hangok, akár meg is tudná ismételni őket, de ezt soha nem akarja, addig élnek, amíg játssza őket. Rozsnyói Péter minél több emberhez szeretne eljutni zongoraművészként, de ez, jegyzi meg, nagyobb színpadokat, jobb zongorákat és lemezeket igényel. Jövőre talán megjelenik első önálló cd-je. A karácsonyt most otthon, csendben, családi körben tölti. Titkaival - Bachról. (napló)