Így, a vizsgaidőszak vége felé már alig bírja szusszal az ember. Aztán talál valamit. Valamit, ami érdekes. Leginkább. Politika és jog, no meg erkölcs… Mindenesetre érdemes gondolkodni rajta. A vizsga meg vagy meglesz, vagy valami.

„… a politikától a jog éppúgy nem választható el, mint ahogy az erkölcs sem, ugyanis az emberi élet belső szabályozója az erkölcs, a külső szabályozója pedig a jog.”

„ Nem lehet a politikában erkölcstelen eszközökhöz folyamodni azért sem, mert nem lehet az állami életben megengedni az általános erkölcstől való eltérést, hiszen az erkölcstelen eszköz lealacsonyító hatást eredményez magának az államnak a megítélésére is. Amellett elveszti az állam ilyen politikája az állampolgároknak a vezető politikusokba vetett bizalmát és megbecsülését is.”

„… az egyén erkölcsi szintje meghatározó lesz az állam erkölcsi szintjének.”

„Lélektanilag nem választható el az egyén erkölcse ugyanazon személy politikusi erkölcsétől.”

„Sokszor észlelhetjük, hogy nem egy politikusunk a szükséges alapvető ismereteknek sincs birtokában, sőt még beszélni sem tud a helyzethez és politikusi mivoltához méltóan.”

„… ez a politikai műveltség olyan értelmi és erkölcsi emelkedettség, amelynél fogva a politikus belátja:
- hogyha nem rendelkezik kellő tudással, akkor tiszteli más tudását, tehát tiszteli a szellemet,
- olyan kérdésekben, amelyekhez nem ért, nem dönt szakemberek meghallgatása nélkül, mert nem szabad döntenie,
- hogy a nemzet és a nép érdekében pártérdektől függetlenül kell döntenie,
- s hogy nem szabad ismernie a nemzet érdekeit hátrányosan befolyásoló gyűlölködést éppúgy, mint az ilyen eredménnyel járó barátságot sem.”

No comment.

Forrás: Dr. Tarr György: Világjogi ismeretek – Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, Veszprém 1997.