Jellemző kép: piros lámpa, tanulóvezető elöl. Sárga, zöld, motorbőgés, némi lendület, lefulladás. Ablaktörlő, index, mögötte dudáló, kormánycsapkodó emberek. Van, aki ásít, van, aki röhög, de egy biztos: a tanulóvezető előtt meghajol az örökkévalóság. Némi nyávogás motorilag, majd az oktató a gázra lép, kuplung, kettő, kuplung, három, az izzadtság lassan végigcsorog a kormánykeréken… Felejthetetlen érzés.

Vagy mégis? Most, hogy vezetni tanulok, úgy tűnik, ezt már mindenki elfelejtette. Sőt, néha olyan érzésem van, hogy azért vagyok tök hülye, mert a mögöttem haladó már szervóval a kezében érkezett erre a világra, én meg max a köldökzsinóromat szorongattam. Nem beszélve arról, hogy a tisztes többség számára a táblák és vonalak optikai csalódásnak tűnhetnek, vagy valami ilyesmi, mert pont úgy viselkednek, mintha nem is léteznének. Harmincas övezet?! Megállni tilos? Hagyjad már…

Ezzel csak az a probléma, hogy a közlekedési morál előbb rám ragad, mint a jobb tükör használata, vagy a fényszóró-kapcsolgatás lakott területen kívül. Ez biztosan valami csoportnyomás, birkaszellem, amihez ha nem csatlakozol egy icipicit, félhivatalosan akadályozhatod a forgalmat. Oktatói szóhasználattal: tempó, intenzív gyorsítás, intenzív fékezés, stb.

Komolyan mondom, nem lenne semmi baj, ha az a bazi nagy „T” nem lebegne a fejünk felett. De tényleg. Minden tiszteletem a Nagymamáké, Nagypapáké! Nekik miért nem kell bizonyos kor felett mondjuk egy „I”, mint idős betű? Üdvözlöm a potenciazavarokkal küzdő agresszorokat, a vagány csajokat, meg a terepjárós domináns egyedeket, akik kaphatnának egy „V”-t, és a „jelzésmentes” kivételeket is! Nekem egyenlőre egy előítélet-mentes kör is megtenné.

Az egyik barátnőm szerint vezetni megtanulni önismereti tréning. Igaza van. Fáradékony, olykor szeleburdi, figyelmetlen, elbambulós csaj vagyok, aki simán felhúzza magát a mások hülyeségén. Türelmetlen, kishitű de igyekvő nőci, aki megpróbál beszállni a „Közlekedj Okosan!” társasjátékba. Ahol szabályok vannak, meg játékosok. Az előbbi kiszámítható, az utóbbi már nem. A legdurvább az egészben a bizalom. Az abba vetett hit, hogy más is ismeri a KRESZ-t, és talán be is tartja. Borotvaél.

Táncolunk?

Türelem. Türelem!