A Rajk-féle ’56-os emlékmű immár több mint egy éve félkészen és otrombán áll a Színházkertben – egyben a veszprémi és országos politikai megosztottság és tehetetlenség metaforájaként. Mi lesz vele? Mi legyen vele? A politikusok és a felelősök a mai napig döntöttek – tologatják, mint éhes kutya az üres kajástálkáját. A Veszprém Index most egy kis segítséget nyújt nekik azzal, hogy veszprémi polgárok és egyetemisták véleményét közli a szoborról.

„Ez az emlékmű olyan ronda, hogy még fémhulladéknak sem adnám el. Sokáig azon folyt a vita, hogy hova helyezzék át. Hát nekem lenne egy jó ötletem: jó messzire Veszprémtől egy szeméttelepre, mert ezzel a fémkupaccal csak lejáratják a várost. Mikor idejöttem tanulni az egyetemre, imádtam a színház melletti parkban ücsörögni, most inkább jó messzire elkerülöm. Nem illik a város képéhez!” (20 éves egyetemista)

„Elszomorítónak tartom, hogy politikai különállás – szembenállás – miatt lehetséges az, hogy városunk arculatán rontson, sőt csúfítson egy félkész emlékmű. Valószínűleg befejezve sem tetszene, a rendszerváltás előtti, nagy, fémből készült monstrumokhoz hasonlít, amelyek a hatalmat akarták éreztetni, bizonyítani.”
(húsz éve Veszprémben élő gyógypedagógus)

„Az alapötlet nekem nagyon tetszik, de szerintem pontosan ezért van szar helyen most. A Barátság parkban senki sem látná pl. fölülről, mint most a Színházkertben, ráadásul a Jutasi úton járó buszokról nézve folyamatosan összeállna a zászló, majd megint szétválna. Még egyszer: az emlékmű – bár látszik rajta, hogy közben csökkent a költségvetés – tetszik, de valami más helyet kellene keresni neki, itt pont az nem jön át belőle, ami különlegessé teszi."
(34 éves pénzügyi szakember)

„Nagyon tetszett, mikor kitalálták (és még nem láttam), csak a megvalósításánál rontottak el mindent. Kisebben és a város egy másik részén jobban mutatott volna. Egy hatalmas fémmonstrum lett belőle, ami csak rossz érzést kelt az emberekben. Pedig ennek egyáltalán nem ez lenne a lényege, hanem épp ellenkezőleg.”
(25 éves egyetemista)

„Nem értem, hogy mit kell szépíteni a dolgot – és hímelni-hámolni, tárgyalásokat folytatni és mutogatni egymásra. Ha egy hozzáértő zsűri erre a helyszínre ezt az alkotást tartotta a legjobbnak, akkor ezt a döntést el kell fogadni, tiszteletben kell tartani. Még ha nem is értek vele egyet. Azonban ez a mű nem a tervekben leírtak alapján készült el, és nem értem, hogy az alkotókat miért nem lehet felelősségre vonni és kimutatni, hogy hol bukott meg a mutatvány. (Engem is felelősségre vonnak, ha nem a megbeszéltek alapján dolgozom) A jelenlegi állapotában bármelyik európai város szégyenfoltja lenne ez a szobor, és csodálkozom rajta, hogy a fém tolvajok még nem fedezték fel maguknak…
(harmincas értelmiségi nő)

Egy olvasónk (20 éves, Budapestre járó egyetemista) alapvetően elhibázottnak véleményezi, de a kiinduló ötletet, Rajk tervét elismeri, ügyesnek tartja. Vagyis hogy mindenhonnan csak egy összevisszaság, de egyetlen pontról összeilleszkedik egy fennkölt egésszé. Ezzel szemben a kivételezés borzasztó. Máshol, kisebben, természetesebb anyagból (befejezetten) sokkal jobb lenne. Talán nagyon jó is.

Először is: baromi rossz helyen van szerintem, egy templom előtti gödörben… Nem tudom, hogy ki jelölhette ki ezt a helyet. Illetve, ha már a helyhez ragaszkodtak, akkor nem értem, hogy miért ilyen gigászi szobor mellett döntöttek. Lehet, hogy egy kisebb alkotás teljesen jól mutatna ott, és méltóbb lenne, mert ez az alkotás semmiféle téren nem passzol szerintem ’56 emlékéhez, ilyen formában. Nem tartom politikai eredetűnek az ítéletem, ha a jobboldalhoz lehetne kötni ennek a szobornak a megszületését, akkor sem tetszene, és akkor is várnám, hogy mikor rakják már el onnan. Nem ismerem a terveket, de azt hallottam, hogy nem azoknak megfelelően készült el…Hát, ha én nem a „terveknek” megfelelően dolgoznék, már rég kirúgtak volna…
(ötvenes közalkalmazott nő)

„Én, mondjuk, nemrégen láttam ott szánkózó kölköket. Nem az, hogy én valaha is szánkóztam volna ott, mert nem, de, mondjuk, zsonglőrködtünk, zenélgettünk arra felé. Most meg az egészre ráereszkedik ez a „szörnyűség”, a gyerekeket meg oda sem engedik szüleik, mert messziről is veszélyesnek tűnik! Vigyék onnan, parkosítsanak inkább, vagy először fessék be a falakat. Legyen méltó környezete a színháznak és megyei könyvtárnak.”
(20 éves veszprémi egyetemista)