Az egészségügyben végrehajtott és tervezett kormányzati változások kapcsán beszélgettük dr. Mártony Gézával, aki több évtizedig családorvosként dolgozott Magyarpolányban, jelenleg egy ajkai körzetben helyettesít, aktív tagja a megyei orvosi kamara etikai bizottságának. Ő osztotta meg velünk tapasztalatait, hívta fel figyelmünket az egészségügy problémáira, és adott megoldási javaslatot.

Index: – A kormány által egészségügyi reformnak nevezett változások – vizitdíj, kórházi napidíj, több biztosítós modell – megoldják a problémákat, előrelépést jelentenek?

Mártony Géza: – Megoldást az alacsony fizetések és az orvosnak is megalázó paraszolvencia, a hálapénz ügyének tisztázása jelentene. Jelen pillanatban az orvosi jövedelem tisztázatlan. Létezik egy alacsony fizetés, amivel nem foglalkoznak, mert azt mondják, ott a hálapénz. De ez nem tiszta helyzet. Ez megalázó az orvosnak is, tisztességtelen! És a társadalomnak sem jó. Legelső és legfontosabb lenne az orvosi jövedelem tisztázása.

Index: – A vizitdíj nem megoldás erre?

MG: – A vizitdíj pótcselekvés. Egyik célja az volt, hogy a nagy mennyiségű orvos-beteg találkozások számát csökkentsék. Másik célja pedig az, hogy a praxisok növeljék a bevételüket, amit aztán képzésekre, fejlesztésekre költhetnek. De ez nem így valósult meg, mert a vizitdíjjal párhuzamosan csökkentették a praxisok, vagyis a háziorvosok támogatását. Ezen a példán keresztül láthatjuk a jelenlegi tájékoztatás hiányosságát. Hiszen a többtényezős helyzetből csak egyről, a vizitdíjról beszélnek, de a csökkenő támogatásról nem. Ez a fajta hozzáállás érzékelhető az élet más területén is. Szerintem mindent egyben, komplex módon érdemes csak megvitatni, mert úgy kapunk pontos, teljes képet.

Index: – A több biztosítós rendszerről azt mondja a kormányzat, hogy jobb lesz tőle az egészségügy, hogy megoldja a problémákat.

MG: – Erről a rendszerről nem tudunk pontos képet alkotni. Annyit tudunk, hogy az állam mellett kisebbségi tulajdonosként magántulajdonú cégek jelennek meg, akiknek ennek ellenére döntő szavuk lesz. Az ő szándékuk nem ismert. Előfordulhat, hogy ők magasabb biztosítási díjat fognak kérni. Egy biztos, ezek a cégek nem nonprofit irányultságúak, ezek a cégek profitérdekeltek, vagyis pénzt akarnak ezen keresni.

Index: – Az egészségügy a területén a profitérdekelt hozzáállás segíteni fog?

MG: – Az egészségügy közösségi ügy. Nem pénzben, nem számokban kell elsődlegesen gondolkodni, hanem az emberben. Az embert nehéz forintosítani, lefordítani számokra. Az ember több ennél!

Index: – Ön szerint mi lenne a jó megoldás?

MG: – Nyugalmat kell teremteni az egészségügyben. Empátiával kell hozzáállni. A társadalom ne kérdőjelezze meg az ott dolgozok szakmai felkészültségét, emberi jó szándékát. Sajnos jelen helyzetben a szakmaiság csökken, a pályaelhagyók száma nő, sokan elvándorolnak. A mostani helyzetet legjobban az orvosi egyetemen végzett felmérés mutatja, miszerint a végzős medikusok 70%-a külföldön képzeli el a jövőjét. Ez döbbenetes! Ezen kell elgondolkodni!

Index: – Mit lehet tenni?

MG: – Legelső – amint már mondtam – az orvosi jövedelem tisztázása, rendezése. Ebből indulhat ki a változás. A megbecsülés magával hozza a szakmai színvonal növekedését. Ez hatással lehet a mi munkánkra is, az alapellátásra. A háziorvos – hihetetlenül hangzik, de – az összbeteglétszám 70%-át kezeli. Ezért kell növelni a praxis bevételét, amiből ténylegesen juthatna a műszerpark fejlesztésére, informatikai fejlesztésre. Ez utóbbi elengedhetetlen, hiszen egy háziorvosi rendelő kapcsolatban áll az egészségügyi adatbázisokkal, szükséges tehát számára az internet-elérhetőség. A növekvő bevételek lehetőséget teremtenének a háziorvosok minőségi képzésére, a szakirodalom beszerzésére. Ha a családorvosi praxisoknál pozitív változások történnek, azt majd mindenki érzékeli, attól javul az emberek hangulata.

Jelen pillanatban az egészségügy belső nyüglődését érzi a társadalom. Ez bizalmatlanságot szül. És ez nem jó. Az eredményt kellene érzékeltetni – mert a jelen helyzetben a rémes médiatörténetek ellenére is az esetek többségében jól dolgozunk.

Ha a változások középpontjába az embert állítjuk, a szakmaiságra helyezzük a hangsúlyt, tisztázzuk a jövedelmeket, akkor elindulhatunk fölfelé. Nem látványos szűrési akciókra van szükségünk, hiszen ott a gondozott, ellenőrzött betegeken kívül nem jelennek meg olyanok, akiknek szükségük lenne az orvosi ellenőrzésre, megelőzésre. Egy boldog, egészséges ember még idős korában is sok hasznot hoz a társadalomnak. Erre kell törekednünk!