A Veszprém Index heti egészségügyes, népszavazásos Ügykontrollját egy sajátos közvélemény-kutatással zárja. Veszprémi polgárokat kérdeztünk arról, mit gondolnak a hétvégi népszavazásról, a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról. Kattintsanak, olvassák el a rövid véleményeket!

„Én arra szavazok, aki eltörli a hálapénzt. Tehát arra szavazok, aki ezt megszünteti. Meg ne kelljen órákig várakozni az orvosnál, kedvesek legyenek velem, ne mogorvák. És újból bízhassak az egészségügyben.
Na, most, kire szavazzak? Nemet mondjak, vagy igent? Én általában igent szeretek mondani. De most tanácstalan vagyok, vagyis nem. Mert én azt támogatom, aki eltörli a hálapénzt, nekem az a jó.
Egyik fél szerint a NEM garantálja ezt, másik szerint az IGEN. A döntésemet az határozta meg, hogy az orvosi szakma mit mondott. Ő szerintük IGENT kell mondani. Én a hálapénz eltörlésére mondok igent!”
(65 éves idős hölgy, aki az egészségügyben dolgozott asszisztensként egész életében.)

„Én nem megyek el szavazni. Most ezt tervezem, bár ellenkezik az elveimmel. Azért „csábultam” el, mert úgy érzem, hülyére vesznek mindkét oldalon. Hülyére, mert mindenki csak a saját igazát szajkózza. Fidesz az igent hangsúlyozza, végre kedves, emberközeli hangon, stílusban. Szerintük a mostani reform nem megoldás, csak súlyosbítja a helyzetet. A másik oldal a nemre helyezi a hangsúlyt. Szerintük ez a nem jelenti a reform igenét. A vizitdíj megszűnésével az egészségügy megszűnését hozzák párhuzamba.
Egy ilyen nemzeti ügyből pártpolitikát csinálni felelőtlenség. A szakembereknek kellene dönteni itt is!
Én ezért gondolkodom a bojkotton, vagy lehet, hogy engedek a feleségem nyomásának és elmegyek. Szerinte dönteni kell. Akkor a kisebbik rosszat választom, vagyis igent mondok. Mert a másik oldal sokat hazudott, nincs bizalmam bennük.”
(52 éves vállalkozó férfi)

„Ezek megnyúznak mindenkit. Én már az elején megmondtam, hogy ez lesz. Nem is lesz jobb! Egyre többet kell majd fizetni, és egyre kevesebb marad a kisembernek. Először egy kis összeggel indítják, aztán majd úgy fog drágulni minden, hogy föl sem tűnik. Aztán akkor a nép sem lázad. Majd csak figyeljék meg, hogy így lesz, még csak most kezdődik igazán! Csak a szegény fiatalokat sajnálom, nekünk már nem sokat számít, de maguknak azért még kijut rendesen…”
(67 éves nyugdíjas)

„Nem értem, hogy a fizetésem felét miért adom az államnak, ha még egyszer-kétszer lehúzzák rólam ugyanannak a szolgáltatásnak az árát. Az egészségügyi új „tételekkel” nem váltják ki a hálapénzt, evvel hülyeség is takarózni. Magamról tudom. Ugyanúgy „kedvezek” a dokinak, a hálapénzből nem vonom le a 300 forintot. Mivel nemrégen hagytam abba a tanulást, tudom, hogy mit jelent a tandíj. Én nem tudtam volna kifizetni… Az oktatás színvonala meg nem változna a tandíjtól, amelyik tanár jó, az digitális tábla nélkül is az, amelyik meg rosszul oktat, az tűzijáték nélkül is rossz órát ad le.”
(30-as közalkalmazott)

„Szerintem már az a helyzet önmagában abszurd, hogy magyarázni kell az embereknek, hogy miért nem kellene nekünk vizit díjat, kórházi napidíjat és tandíjat fizetnünk. Ezt már az emberek megfizették egyszer… Az meg már tényleg szégyen, hogy erről szavaznunk kell. Illetve nem is a szavazás maga, hanem a szavazás tárgyának az oka. Miért fizessem ki azt, amit a kormány elkúrt? Tanulmányokra, páncélozott autókra természetesen van pénz, közben meg a kis emberek tartsák el az országot…Véleményem szerint a népszavazás arról szól, hogy kell-e a kormány az embereknek vagy sem. Ha nem mennek el szavazni az emberek, vagy ha a „nemek” győznek, akkor a nép elégedett, minden oké, ha meg az „igenek”, akkor meg köszönjük, ebből a kormányból nem kérnénk többet. Itt nem a 300 forint a tét.”
(középkorú vállalkozó)

„Szerencsére nem túl sokszor vagyok beteg, de én is megtapasztalhattam milyen „jól” szervezett az egészségügy. Hiába a vizitdíj, ha nem adom oda a borítékot, nem is törődnek velem. Felmerült bennem az a kérdés, hogy a TB-t minek is fizetjük? Azt hittem, ebből finanszírozzák az ellátásunk, de lehet, hogy naiv vagyok. Undorító, hogy mi, magyarok ezt egészségügyi ellátásnak merjük nevezni és még büszkék is vagyunk rá!”
(22 éves, egyetemista) „A vizitdíj és a tandíj szerintem arról szól, hogy a szolgáltatást igénybe vevő fizet-e a szolgáltatásért, vagy a társadalom en bloc. Az ésszerűség határain belül pártolom, hogy az fizessen, aki kapja a szolgáltatást. A vizitdíj számomra az észszerűség határain belül marad a maga csekély összegével, a tandíj viszont pénzügyi alapon szegregál, holott lehetne teljesítmény alapján is, ezért rossz ötletnek tartom. Másrészt szeretnék rávilágítani a probléma gyökerére: az, hogy kevés fizetést kapnak az orvosok, nem európai szintű az ellátás, nyilván a forráshiánynak illetve a hibás struktúrának köszönhető – valamint annak a többszázezer embernek, aki eddig nem fizetett tb-t. Jelentős részük nem poénból tette (nem tette) ezt, hanem azért, mert a vállalkozóknál nem voltak bejelentve, ezért nem kellett utánuk befizetni. Azért nem voltak bejelentve, hogy a vállalkozó dolgát (a pénztárcájával ellentétben) megkönnyítsék, illetve ezt honorálták is a vállalkozók, magasabb fizetéssel (mindenkinek megéri). Most viszont a probléma csúcsosodik, és nem maradhatnak ezek az emberek sem kezelés nélkül. A vizitdíj, a napidíj, az egészségbiztosítás átalakítása mind tüneti kezelést jelentenek, a probléma imént felvázolt gyökerét pedig nem érintik, viszont előbbi kettő számos gondot megoldott, ezért javallott, az utóbbi viszont egy rakás szar. A pártfüggetlen egyetemista szólt belőlem:)”
(21 éves egyetemista)

„Három gyermekem van, és kettő már egyetemista, a legkisebb most felvételizik. Ha bevezetik a tandíjat, akkor szorult helyzetben leszünk, hiszen tudom, milyen egyéb kiadásokkal jár még a felsőoktatás. Egy szülőnek ez lelki terror is, hiszen igyekszik mindent megadni gyerekeinek, de mégsem tud. Honnan vegyük el a pénzt, hogy jusson az oktatásra is? Valamiből élnünk is kellene, nem?!”
(43 éves, édesanya)

„Továbbtanulás előtt állok, és bár nem tudok még olyan sokat a politikáról és az életről sem, de látom szüleim meggyötört arcát. Tudom, hogy ha tandíj lesz, az kihat az egész életünkre, és sok lemondással jár, főleg a részükről. Ennek ellenére szeretnék egyetemista lenni. Remélem, megjön az emberek esze, mert sok osztálytársam nem tudna emiatt továbbtanulni.
(17 éves, gimnazista)

„Mint oktatatásban dolgozó ember, én látom a dolog mindkét oldalát. Tisztában vagyok vele, hogy a pénz jól jönne minden iskolának, de nem ilyen módon. Látom, hogy a diákjaim nagy része dolgozik, hogy fedezni tudja kiadásait, és ez megterheli őket. Ha bevezetik a tandíjat, ez csak rosszabb lesz. Vagy amitől én a leginkább tartok: tehetséges gyerekek nem jelentkeznek egyetemre.”
(38 éves, egyetemi tanár)

„Ha lenne eszük a vezetőknek, akkor lejönnének egy egyetemi városba és megnéznék, hogyan is élnek a diákok. Akkor biztos nem döntenének a tandíj mellett. Nem az elitbe tartozunk, még államilag finanszírozott képzésben is több tízezer forintnyi kiadásunk van havonta, amit nem sok szülő tud fedezni. Megkérdezném az illetékeseket, hogy ezentúl csak a pénzes gyerekek tanulhatnak? Ja igen, a diákhitel… Mert ugye nem számít, hogy egyetem végére milliós tartozásunk lesz, úgysem akarunk lakást és családot?!”
(20 éves, egyetemista)

„Úgy gondolom, feltétlenül szükség van rá, mert az oktatás anyagi támogatásra szorul. A tandíj szelektálná a hallgatókat, és inspirálná őket a teljesítményük javítására. Ha mindenki diplomát szerezne, az az értelmiség felhígulását jelentené. A mai fiatalokra sajnos jellemző, hogy nem szeretnek erőfeszítéseket tenni. A tandíj bevezetése ösztönözné őket ennek megtételére.”
(középkorú kollégiumi tanárnő)

„Csak abban az esetben tudom elfogadni a felsőoktatási tandíj intézményét, hogyha ezt a pénzt valóban intézményi fejlesztésekre és szociális ösztöndíjakra fordítják. Egyébként magam is több mint félmillió forint tandíjat fizettem ki eddigi tanulmányaim során (ennek nagy részét egy másoddiploma megszerzése miatt), ez gyakran komoly terhet rótt rám és családomra, de mégis befektetésként éltem meg, és nem éreztem ezt az összeget elpocsékolt pénznek.”
(32 éves, gyeden lévő anyuka)