Nem lehet kapitalista mentalitással nekiállni egy állami színház vezetésének – mondta a Veszprém Indexnek Bujtor István, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, akivel többek között az eddigi tapasztalatokról, a következő évad tervezett előadásairól, a belső szerkezeti változásokról valamint a gazdasági lehetőségekről beszélgettünk.

Index: – Mire volt elegendő ez a bő két hónap?

Bujtor István: – Elindultunk előre. A január 1-jétől kezdődő, a színházi szezon végéig tartó fél évet az ismerkedésre szántuk. Kis mértékű igazításokat már véghezvittünk a struktúrán az elvégzendő munka könnyebbé tételének érdekében. Azt hiszem, a társaság is látja, nem akarunk rosszat.

Index: – Milyen szerkezeti változások történtek eddig?

BI: – Gyakorlatilag a színház vezetése kicserélődött. A zenei, az irodalmi, művészeti vezető, illetve az ügyvezető igazgató távozott. Azért vagyunk itt, mert a fenntartó nem volt megelégedve a korábbi vezetéssel. Békében elváltunk, megkapták a végkielégítésüket. Mindenki helyére nem hoztunk új embert, zenei és irodalmi vezetőre átmenetileg nincs szükség. Művészeti vezető helyett művészeti tanácsadó státuszban dolgozik Eperjes Károly, és van egy új műszaki vezetőnk. Nekik még meg kell ismerkedni a helyzettel, de eddig úgy tűnik, minden remekül működik. Van néhány ember, akikre nagyon lehet támaszkodni, sokat segítenek, hogy rendben menjenek a dolgok.

Index: – Elhangzott Pataki András neve, mint átalakításért felelős személy.

BI: – Az érkezésünket követően tovább dolgozott velünk Majzik Tímea, mint aki jól ismeri a színház helyzetét, így vártunk Pataki beléptetésével. Nincs szükség arra, hogy egy feladatot többen lássanak el. Majzik most kapott egy jó munkaajánlatot Balatonalmádiban, és elment tőlünk.

Index: – Mit változtattak az eredeti 2007/2008-as évad második felén?

BI: – Már most nagyobb az érdeklődés a színház iránt, mint érkezésünk előtt. Meghívtunk néhány előadást, amelyek nagy sikerrel zajlottak, ezekből párat visszahívunk még, de újak is jönnek a jövőben. Nem teljesen az előző vezetés által adott úton haladunk, kicsit belenyúltunk a műsortervbe. A Háztűznéző helyett az Indul a bakterház című darabot mutatjuk be Bereményi Géza rendezésében. Már elkezdődtek a következő előadás olvasópróbái is, ez Pozsgay Zsolt rendezésében az Én és a kisöcsém című produkció lesz

Index: – Milyen elképzelésekkel vágnak neki a következő szezonnak?

BI: – A cél az, hogy visszaszerezzük, megnyerjük a közönséget, estéről estére megteljen a nézőtér. Jövőre bemutatjuk az Angyalok a tetőn című ifjúsági előadást, amit májusban kezdünk próbálni. Ekkor indulnak a Hyppolit, a lakáj próbái is, amit én rendezek, ebben Szulák Andrea és Balázs Péter játssza a két főszerepet. Vidnyánszky Attila rendezi majd a Bulgakov Moliére-ét, ami az „Álszentek összeesküvése” címen fut majd, ebben Eperjes mellett egy vendégművész játszik még. Aztán minden bizonnyal a Liliomot mutatjuk be Molnár Ferenctől, itt még lehet változás. 2009 februárjában elbúcsúzom a színpadtól, amit a Kakukkfészek című előadással teszek meg. Ezt követi a Tisztújítás Nagy Ignáctól, melyet Szinetár Miklós rendez. Ehhez a programhoz jön még később egy ifjúsági darab is. Ez még persze csak tervezet, végleges műsortervet csak néhány hét múlva közlünk.

Index: – Jövőre is számíthatunk meghívott előadásokra?

BI: – Igen. Ha van olyan előadás, ami átütő siker, és nem kerül sokba, akkor meghívjuk.

Index: – Ezek szerint beváltották a vezetés elképzeléseit ezek az előadások.

BI: – A változatosság gyönyörködtet. Másfajta színházat is láttak a veszprémi nézők, nagyon sokan jöttek el ezekre a darabokra. Az a baj, hogy a jó színészek rendkívül elfoglaltak, nagyon nehéz velük egyeztetni. Szeretnék Reviczky Gáborral dolgozni egy darabban, de csak idén áprilisban 36-szor lép színpadra. Nem lehet beiktatni egy újabb előadássorozatot, mert nem tudja mikor teljesíteni.

Index: – A vendégelőadásoknál mennyire számított fontos tényezőnek a nyereség?

BI: – Arra törekedtünk, hogy jó előadásokat hívjunk meg, jöjjenek be a nézők, nézzenek más színészeket, darabot, rendezést. A Fösvényre erősen ráfizettünk, de összességében nullszaladó körül vagyunk.

Index: – A fenntartó nem titkolta, hogy többek között azért esett Önre a választás, mert számít a szponzorszerző munkájára is. Ez hol tart most?

BI: – Először mutatni kell valamit, utána kérni. Megvannak azok az emberek, akik segítenek, ha szükséges. Létezik a színháznak egy korrekt költségvetése, amit a fenntartó megye biztosít, ezt kell tisztességesen felhasználni. Ha esetleg valahol megakadunk, akkor keresek támogatókat. Rengeteg pénz megy el a színház üzemeltetésére. A jelenlegi létszám 60–70 százalékával lehetne ideálisan dolgozni, kicsit többen vagyunk, mint kellenénk. Ennek megoldására két alternatíva létezik. Vagy feldúsítjuk a kínálatot előadásokkal, darabokkal, ami leköti a felesleges kapacitást, vagy leépítjük a létszámot, ennek azonban óriási akadálya, hogy gyakorlatilag mindenki közalkalmazott, tehát sokmilliós végkielégítéseket kellene kifizetni. Az igazság az, nem is nagyon szeretnék elbúcsúzni senkitől, hiszen családfenntartó emberekről van szó. Nem lehet kapitalista mentalitással nekiállni egy állami színház vezetésének.

Index: – A színészek közül azonban lesznek távozók.

BI: – Hárman vannak, velük már közöltük, ebben egyébként Eperjesé volt a döntő szó. Trinfuj Mihályra, Subi Zoltánra és Ónodi Gáborra esett a választás. Mondtam mindegyikőjüknek, hogy ha olyan rendező jön, aki szereplőválogatatást kér – vagy tart – a darabjához, akkor a castingra őket hívjuk meg

Index: – Talabér Márta – a megyei önkormányzat alelnöke – úgy nyilatkozott nekünk, hogy idén 100 millió forinttal nőtt a színházra fordított összeg a fenntartó részéről.

BI: – A fenntartó rendkívül pozitívan áll a színház ügyéhez. Egyébként a pluszpénz egy részét felcímkézve kapjuk, 15 millió forintot adtak például arra, hogy a megyei oktatási intézmények gyerekeinek mutassunk be darabot. Aztán húsz millió forintot fordítunk arra, hogy a legszükségesebb felújításokat elvégezzük. A kapott plusztámogatásból kellett az elküldött munkatársak végkielégítését kifizetni, ez is 10–12 millió forintot tesz ki. Mindenesetre, ahogy az angolul tudó spanyol mondja, „I do my best!” Remélem, nem kell az évad végén bemutatnunk egy monodrámát meztelenül, mert csak arra futja.

Index: – Korábban szó volt róla, hogy gazdasági társaságként működik majd a színház.

BI: – Nincs az sem elfelejtve, csúszik. A céges átalakulás azt jelenti, hogy nonprofit kft.-vé válna a színház. Ennek előnye, hogy sokkal szabadabban gazdálkodhatunk, nem vagyunk senkihez sem láncolva, illetve átcsoportosíthatók a különböző források. Rendkívül komoly munkát igénylő átalakítás, nem mertem még belevágni. Megvárom az új szezont, és amennyiben a megye szándékával nem ütközik, december végén, következő év elején nekilátunk.

Index: – Milyen sors vár a Játékszínre?

BI: – Ez borzalmasan nehéz és súlyos teher. Latinovits Zoltán Játékszínnek hívják, ebből a szempontból nagyon örülök, ugyanakkor megnézve a játékszín állagát, helyét, helyzetét, szomorú vagyok, hogy méltatlan épületet kereszteltek el róla. Anyagi helyzetünket figyelve felújításról szó sem lehet. Amatőr színpadoknak vagy éppen egyetemi színháznak ideális lehet, esetleg néhány alternatív előadásnak adhat helyet. Tárgyaltam az egyetemi színpadok vezetőivel, felajánlottam a Játékszínt mint próba-, illetve előadás helyszínt, amit örömmel fogadtak. Maga az építmény engem nem tölt el sok optimizmussal. Szeretném, ha a színházat neveznék el Latinovits Zoltánról, de ez sajnos nem rajtam múlik.

Index: – Mennyire sikerült megtalálni a kapcsolatot a veszprémi kulturális, illetve gazdasági szférával?

BI: – Keresem, kutatom, mindenki nagyon nagy szeretettel fogadott, biztosított támogatásáról. Nem koldulni szeretnék a helyi cégeknél, hanem kínálni valamit. Nagy vállalatoknak egész napra odaadni a színházat zártkörű előadással, rendezvényszervezéssel – ez egyre nagyobb divat. Ami a kulturális színteret illeti, egyelőre lefoglal, ami körülvesz. A másik színház létét tudomásul kell venni, mint ahogy azt is, hogy hendikepesek vagyunk, vagyis a nálunk közalkalmazotti státuszban lévők közül sokan oda is bedolgoznak. Ha belegondolok, saját embereink rontják a piaci lehetőségeinket. Felmerült az a megoldás, hogy ezek az emberek menjenek ki vállalkozásba, így bárki megrendelheti munkájukat. A lenini jó öreg fokozatosság elvét betartva kell mindent véghezvinni.

Index: – Mi szerepel az Ön „ötéves terv”-ében?

BI: – Visszaszerezni az elpártolt közönséget, megtölteni velük a színházat – az Eperjes által megfogalmazott, művészi igényességgel kivitelezett népszínházzal. Az emberek számára egy kicsit „könnyebbet kell adni”, egy kicsit szórakoztatóbbat, de igényesen, magas színvonalon, tanulságokat, értékeket is mutatva. És mindezt lehet úgynevezett klasszikus darabokon keresztül is megadni, hiszen ez csupán rendezés, tehetség, ambíció, hozzáállás, jó érzék kérdése.