Folytatjuk Brendel Mátyás volt lovassys diákkal tegnap megkezdett interjúnkat, és immár a finnországi élmények (fehér éjszakák, -35 fokos hidegek, nyelvtanulás, boldogulás) mellett afelé tereljük a szót, hogy miért is érdemes külföldre menni, és mi hozza (avagy nem) haza az embert.

Index: – Milyen nyelven kommunikáltál Finnországban? Sikerült megtanulnod valamennyire finnül?

BM: – Mint meséltem, angolul el lehet boldogulni. Ehhez mondjuk kellett az is, hogy a Nokiában az angol a hivatalos nyelv. Más cégnél problémás lehetett volna a dolog. Ugyanezen ok miatt viszont finnül alig tanultam meg. Fordítottam rá energiát: vettem külön órákat. De nem kellett használni. Még a tévében is feliratos angol filmek mentek (a finnek kicsit oda vannak Angliáért), ez az oka annak is, hogy ők olyan jól beszélik a nyelvet.

A nyelvrokonság annyiban segít, hogy a nyelvtant hamarabb felfogod. A szavakban viszont semmi jelentősége. Az a 6–7 megjegyezhető rokon szó édeskevés, és többnyire a nomád életmódhoz kapcsolódik. Például a „méz” az tényleg „mesi”, de manapság már a „hunaja” szót használják, ami felismerhetően nyugati. Másrészt egyébként viszonylag kevesebb a használható nyugati szó, és semmi kapaszkodó nincs, hogy megjegyezd a szavakat. És mivel a kommunikációban jobb, ha rossz nyelvtannal, de tudod a szavakat, és semmit nem ér, ha tökéletes nyelvtannal nem tudsz mondani semmit, ezért a nyelvtan tudása nem olyan nagy előny.

Ugyanakkor volt egy jó élményem, amikor a „mit?” és „mi?” kérdőszó finn megfelelőjét tanultuk. A tanárnő szenvedett, mert angolban – és más nyugati nyelveken – ez ugyanaz. Nagyon nehezen magyarázta el a dolgot. Aztán nekem leesett, hogy ez nálunk ugyanúgy két külön dolog, és hogy ezt nekem ugyan nem kell megmagyarázni.

Index: – A finnek tartják a „magyar rokonságot”? Előny volt neked odakint, hogy magyar vagy?

BM: – Szinte minden finnek ez ugrik be először. Nekünk lehet, hogy a Forma-1 vagy a Télapó vagy a rénszarvas vagy ilyesmi. Nekik az első megjegyzésük az, hogy rokonok vagyunk. A második pedig többnyire az, hogy voltak már Budapesten, és milyen szép a város. A finneknek a Hungaroring a hazai pálya. Amúgy szeretik a magyarokat. A nyelvről már beszéltem, egyébként nem tudok konkrét előnyről, de minden bizonnyal egy kicsit másképp viszonyulnak hozzánk, mint másokhoz.

Index: – Hazajöttél. Lett volna lehetőséged kint maradni?

BM: – Lett volna, határozatlan idejű szerződésem volt. Négy év után tudatos döntés volt a hazajövetel. Elmondtam a pozitívumokat, negatívumokat. Ehhez hozzá jön még, hogy tudományos kutatómunkát akartam végezni, miután a Nokiában „megszedtem magam”. Mert engem a kutatás érdekel, ez tölt el megelégedettséggel. Odakint szépen élhettem volna, de hiány maradt volna bennem. A másik szempont a barátok, barátnő. Magyar barátnőm volt, aki hazajött. Nem sok esélyét láttam annak, hogy ott kint találok valakit. Így hazajöttem. A barátok, a családom, az igazi karrier itthon vár. Nyugati, internacionalista embernek tartom magam, de Magyarországon nőttem fel, itt szocializálódtam. Itt tudok élni a legjobban, még akkor is, ha van pár dolog, ami ott szebb és jobb.

Index: – Szerinted mit ad pár év külföldi tartózkodás az embernek, és mit vesz el tőle?

BM: – Nem tudnék olyat mondani, hogy mit vesz el. Semmi hátrányát nem látom annak, ha valaki kint tölt pár évet. Előnyét annál inkább. Közhelyes dolgokat fogok mondani: egy másik kultúra megismerése. És ez elméletben közhely, de a tapasztalat az más. Manapság a politikában sokat emlegetik Finnországot, mint valami csodát. Érdemes megnézni közelről is: vajon mi van mögötte? A mítoszok is lefoszlanak, de azért az ember mégis meglát valami fontosat. Érdemes Finnország és a Nokia sikertörténetét is megismerni (itt most nem mesélhetem el). Onnan nézve Magyarországról és a magyarokról is olyan képet alkotunk, ami talán kicsit jobban kiemeli a pozitívumokat és negatívumokat.

Van erre egy hasonlatom – ami persze tökéletlen –: amikor az ember azt latolgatja, hogy hol jó élni, az olyasmi, mint amikor azt latolgatja, hogy kit vegyen el feleségül, vagy ott hagyja-e a párját. Persze az ember nem vált olyan sűrűn országot, mint társat (manapság). De hogy igazán képben legyünk, hogy megismerjük az igényeinket és a realitásokat, ahhoz érdemes tapasztalatokat szerezni. A magánéletben és az országok esetében is így gondolom.

Index: – Hol élsz most, mit tartasz otthonodnak?

BM: – Budapesten élek. Volt pénzem ahhoz, hogy magamnak egy méltó lakást vegyek. Ezzel alapjában elégedett vagyok. Innentől egy olyan életet élhetek, ami arról szól, amit szeretek. Kevés esélyt adok annak, hogy máshol fogok élni, persze könnyen meglehet, hogy valamilyen munka okán kint töltök pár évet. Néha arra gondolok, hogy majd Finnroszágba megyek vissza. Van egy olyan naiv álmom is, hogy majd ott leszek nyugdíjas, amikor már úgyis elég magányos leszek, és ott szép kényelmesen, egészségesen, jól fogok éldegélni. Persze kérdés, hogy a nyugdíjjal ez menni fog-e – nem tűnik rózsásnak a helyzet. Máskor meg arra gondolok, hogy azért inkább egy másik országot kellene megismerni. A józan eszem azt mondja, hogy mondjuk Japán is van olyan érdekes, sőt, az messze érdekesebb lenne ezután. Sokszor igen szentimentálisan érzek Finnország iránt. Mondhatnám, hogy van egy kis honvágyam, időnként elég nagy is. Van, hogy egészen elfog a visszavágyódás. De azt is tudom, miért jöttem vissza. Olyan ez, mint amikor valaki egy barátnőjére gondol vissza, akivel szakított, és tudja, hogy miért nincs már vele, de mégis, időnként hiányzik neki – mint ahogy konkrétan hiányzik is a barátnőm, akihez majd’ minden finnországi emlék kötődik. Figyelni szoktam a híreket, felkapom a fejem, ha látok egy dokumentumfilmet Lappföldről. Követem az eseményeket, otthon van egy külön szekrény a finn emlékekkel, és egy nagy finn zászló van az ablakomban.

Amikor három hónapig Bochumban, Németországban voltam, akkor – annak ellenére, hogy német születésű vagyok, tehát Németország is lehetne a hazám – Finnország hiányzott, nem Magyarország. Ez eretnekül hangzik, de mentségemre szolgáljon, hogy azért Magyarországra sosem úgy gondoltam, hogy soha többé nem látom már. A kérdésre konkrétan válaszolva: azért Magyarországot tartom az otthonomnak.

Pár link a finnországi élményekről:

Ez itt egy blog: suomi.freeblog.hu

Ezek pedig képek Finnországból: képek és képek.