Már hetedik éve testközelből tapasztaljuk a veszprémi közélet kommunikációját. Közvetlen közelről érezzük hozzáállását a kritikához, a nem lezsírozott kérdésekhez. Erről számtalan olyan cikk tudna mesélni, ami meg sem született. Mert, mondjuk, fájt az interjúalany feje, vagy…

A kisvárosi lét minden áldását megkaptuk már újságunk kapcsán. Megtapasztaltuk, milyen egy kisváros közéletének kommunikációja, megtapasztaltuk, hogy a pénz és a politika miatt meghatározó vezető személyiségek hogyan szeretnek kommunikálni.

Erről legjobban azok a cikkek tudnának mesélni, amelyek nem születtek meg. Nem születtek meg, mert nem születhettek meg. Tudniillik interjúalany válaszai híján nehéz interjút készíteni. Mert véleménye az volt, hogyne lett volna, csak nem engedte közzé tenni. Nem vállalta a gondolatait. Számtalan ilyen emberrel találkoztunk az évek során. Nagyon kritikusak, nagyon nagy barátiak voltak, de kifele némák.

A másik típus örömmel nyilatkozik, majd a visszaolvasott szöveget teljesen átírja. Mindig. Az ő véleménye úgy látszik, naponta változik.

Ezért találtuk ki a Politikai Arénát. Ott mindenki a saját véleményét írhatja, ahogy ő akarja. Ha írja. Mert nem mindenki írja. Nem ér rá, nincs véleménye, éppen rosszkor kapta a kérdést. Mindegyik választ megértjük, de el nem fogadjuk. A demokrácia közszereplőinek kötelességük válaszolni. Mindenkinek nyíltan a sajtó rendelkezésére kell állnia, akik a közért dolgoznak. A meg nem adott válasz is válasz. A csend is tud kommunikálni. Annak is van üzenettartalma. Abból is sokat ki tudunk olvasni.

Ezért érdekes mindig a közélet. Akkor is, ha nehéz, ha fárasztó, ha embert-daráló, szellemirtó.