Jó szokásunkhoz híven a kézilabdaszezon befejeztével az egyesület vezetőin kívül ez évben is felkértük a szurkolók „kiválasztottjait”, hogy teret adjunk az ő véleményüknek is. Cotti , Novi, Gojko, Sev és Hellász után Baradits „George” György és Czinczás „Cinyó” Dávid értékeli a csapat idei teljesítményét.

Index: – Tavaly elbuktuk a bajnokságot, elment az edző, átalakult a csapat. Mit vártál a csapattól az idény kezdete előtt?

George: – A legfontosabb elvárásom a támadó csapatjáték hatékonyabbá tétele volt, különösen a Zovko-éra utolsó éveiben eléggé elhanyagolt szélsőjáték felélesztése volt fontos számomra (ugyanis kiváló szélsőink vannak). Fontosnak tartottam még a bajnoki cím visszaszerzését és titokban egy szép menetelést vártam a csapattól a Bajnokok Ligájában (BL).

Cinyó: – Hát igen, tavaly elbuktuk a bajnokságot, és régen voltam ennyire bosszús! Talán nagyon hozzászoktam/tunk az itthoni egyeduralomhoz… Amennyire sajnáltam, hogy elment Zdravko Zovko, annyira örültem Mocsai Lajosnak. Éreztem, hogy ehhez az átalakulóban lévő csapathoz tökéletes megoldás egy elismert pedagógus-edző (volt dolga rendesen). Zdravko Zovkoról – elismerve az eredményeit – sajnos tudjuk, hogy pár játékossal már nem volt olyan jó a viszonya, mint régebben, és talán belefásult ebbe a veszprémi edzősködésbe. Mocsai Lajosról meg tudjuk, hogy egy év alatt mit ért el Veszprémben. Természetesen a bajnoki cím visszahódítását vártam és azt, hogy a BL-ben jussunk minél tovább. Így utólag nem bánt, hogy kiestünk, és a KEK-ben folytattuk… hát istenem, KEK-győztesek lettünk! :-)

Index: – Mennyire teljesültek az elvárásaid?

Cinyó: – Teljesültek, sőt! Bár a Magyar Kupát elbuktuk a Pickkel szemben – igaz érdekes körülmények között, ráadásul Szegeden! (Gondolok itt a helyszín körülötti huzavonára, a verekedős anti-kézilabdára.) Aztán magabiztos játékkal, veretlenül megnyertük a KEK serleget, később pedig a bajnoki címet, az 5. meccsen esélyt sem adva a legnagyobb hazai riválisunknak. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem ezt az évet az összes játékosnak, edzőknek, gyúrónak, vezetőnek, szurkolótársaimnak és mindenkinek, aki bármit is hozzátett az idei sikerekhez!

George: – Az őszi játék kicsit csalódás volt számomra, de nem estem kétségbe, mert sok edzésen ott voltam, és láttam, hogy rengeteget dolgoznak a fiúk, és előbb-utóbb meg kell lennie az eredményének. A tavaszi szereplésünkkel már maximálisan meg voltam elégedve (minden jó, ha a vége jó).

Index: – Melyik az értékesebb, a bajnoki cím visszahódítása, vagy a KEK-győzelem?

George: – Mindkettőnek hatalmas presztízsértéke van. A BL kiesés után fontos volt a nemzetközi renoménk helyreállítása, míg a bajnoki cím elvesztését csak egy balszerencsés kisiklásnak tekintettem, a visszaszerzése szinte kötelező feladat volt, persze a Szeged nem adta könnyen magát. Egy nemzetközi kupadöntőt mindig nehéz megnyerni, erről másik kedvenc csapatom, a Győri Audi ETO KC női csapata sokat tudna mesélni, emiatt számomra ez volt az év sikere.

Cinyó: – Bármennyire is örülök a KEK győzelemnek, azért a bajnoki cím egy év kitérő után csak visszakerült Veszprémbe, és ez mindennél fontosabb! Itt megjegyezhetjük, hogy a 2008/2009-es BL kiemelésnél sem mindegy, hogy bajnokok vagyunk-e vagy sem. (A magyar bajnok az első kiemeltek közé kerül, míg az ezüstérmes nagyobb eséllyel kap lényegesen nehezebb ellenfelet a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeiben – szerk.)

Index: – Melyik volt a legjobb és a legrosszabb meccse a csapatnak idén? Melyik volt neked a legemlékezetesebb?

George: – Decemberben sűrű hóesésben indultunk fel harmadmagammal Pestszentlőrincre, és a visszaút még rosszabb volt, nem csak az estére rosszabbodó útviszonyok miatt, hanem a mutatott pocsék játék miatt is. Visszafelé arról beszélgettünk a kocsiban, hogy nagyon kell majd a téli szünet, s ennél rosszabbak talán nem leszünk (nem is lettünk).

A legjobb meccs számomra a februári itthoni Szeged elleni meccs volt. Nem csak azért vártuk ezt a meccset felfokozott hangulatban, mert a tavaly elvesztett bajnoki döntő óta nem találkozott a két csapat, hanem mert elég sok mindent kellett lenyelnünk azóta a szegedi „marketing-gépezettől”. A csapat a pályán bizonyított, remek játékkal, fantasztikus hangulatú meccsen indult a nagy tavaszi menetelésünk. A KEK döntő – főleg a visszavágója – katartikus, soha el nem felejthető élmény volt számomra.

Cinyó: – Ha csak egy meccset mondhatok, akkor a bajnoki döntő 5. meccse! Mind játékban, mind szurkolásban ez volt a legjobb. A legrosszabb meccsből nem egy van, három bosszantó döntetlent tudnék felhozni: a BL-ben a Veszprém-Celje és a Veszprém-Gummersbach, valamint a bajnoki döntő 4. meccse Szegeden!

Na, a legemlékezetesebb nálam a mannheimi KEK-döntő visszavágója! A mai napig nem tudom, hogy miért, de több szurkolótársammal együtt kiraktak a 20. perc környékén. Ekkora huligán lennék? :-) A félidőben nem tudták megmondani, hogy miért kellett elhagynunk a csarnokot, és bármennyire akarták a többiek (köszönet nekik), de nem engedtek vissza minket! A meccs utáni ünneplésben azért már aktívan részt vettem.

Index: – Hol kellene leginkább fejlődnie a klubnak?

Cinyó: – Mintha valami elindult volna a klub és a szurkolók között. Erre nagy hangsúlyt kell fektetni, és mindent megadni nekünk, hogy továbbra is fantasztikus legyen a szurkolás! Gondolok itt dobokra, zászlókra, drapikra, egyedi sálakra, mint pl. a No Name Boys vagy az Alkohooligans sálak. De ide lehet venni a kötetlen beszélgetéseket is a játékosok, edzők, vezetők és a szurkolók között.

George: – A kommunikáció a leggyengébb pontja a csapatnak! Nem csak a saját szurkolók nincsenek kellőképen tájékoztatva (jegyárak, utazások…), hanem a klub is folyamatos vereségeket szenved a médiában a legnagyobb vetélytársunktól. Főleg az internet adta lehetőségeket nem használja ki az egyesület. Az mára kevés, hogy a klub – egykori alelnöke, mostani – elnöke jó pár éve megjelenik a csapat fórumán, mára ennél jóval több kell, mert egy fecske nem csinál nyarat. A nyomtatott média szerepe hanyatlóban van, és ezt nem jól méri fel az egyesület többnyire konzervatív vezetése. Több olyan probléma is van, ami az új csarnokba költözésünkkel remélhetőleg megoldódik, ezért erről most nem beszélnék.


folyt. köv. holnap