A bluest szomorú műfajnak titulálják, Ez arra vezethető vissza, hogy korai képviselőik nem éppen fényes hátterű családokból valók. Akadtak ilyenek a hatvanas évek előadói között is, de ott annyira már nem volt vészes a helyzet. „A bluest csak az tudja játszani, aki átélte” – mondta Muddy Waters. Nos, nem tudom, az utcazene előadói mennyire élték át ezt az érzést, de én jól szórakoztam kedden este, amikor jobbára ez a műfaj uralkodott Veszprém utcáin.

Az instrumentális bluestémákat prezentáló három nemzetiségű (amerikai, olasz, ausztrál) Raphael Wressnig és Enrico Crivellaro Organ Trio akár tíz percig is variált egy témát – nagyon változatosan. Szóval, ebből nem éreztem át a szomorúságot, viszont jazzt sem nélkülöző futamaik nagyon ültek. Különösen azért tetszett a programjuk, mert jó kis gitárvirgák mellett a billentyűs parkban egyértelműen a hammond orgona dominált, bár sokkal ütősebb lett volna a program, ha alkalmaznak egy basszusgitárost, mert a négy húr használata nélkül néha üresen szóltak.

Az amerikai Chris Cain egyértelműen gitárcentrikus, jóval tradicionálisabb aspektusból közelítette meg a műfajt. Ő már énekelt is, és ez a műsor jobbára egyszemélyes volt, de profibb is, mondom ezt anélkül, hogy az előző társaság kvalitásait kicsinyíteném. Amúgy egy nagyon szimpatikus, csupaszív ember – hallatlanul közvetlenül viselkedett közönségével, sőt Raphaelt és bandáját is felhívta a színpadra egy kis jammelés erejéig. Számomra Chris Cain játéka és mozgása Albert Collinsra emlékeztetett leginkább.

Ferenczy Gyurit mindenki egy életvidám csávónak ismeri. Most sem volt ez másképp a Gizella Udvarban. Rackajamnak elkeresztelt bandájával roppant vidáman tolták a bluest, ha kellett, Petőfi versekkel szöveg gyanánt. Ja, a herfliről majdnem elfeledkeztem. Senki, vagy csak nagyon kevesen vannak a kontinensen (igen!) akik ilyen szinten, és formában tudják fújni ezt az apró hangszert. Ferenczy Gyuri klasszis az instrumentumán.

Szomorú műfaj ide vagy oda, én roppant vidáman kószáltam a belvárosban, feltölötődve blues-zal, és sok-sok vidámsággal. Messze még a hajnal, három óra húsz…

1.

2.

3.

4.