Szóval teraszok, kiülős helyek, kerthelyiségek, mert kell az oxigén, jó a friss levegő (van rá igény). Persze, ha már ott ül az ember, lehet cigarettázni, mint a gyárkémény, hiszen jóból is megárt a sok, meg valamivel ellensúlyozni kell a szmogot… Ügykontrollunk e héten a veszprémi kiülési lehetőségeket térképezi fel, melyben első állomásunk az Óváros tér és a Café Piazza.

Nem tudom, van-e Veszprémnek főtere (nincs), de ha lenne, biztos az Óváros lenne az. A nagyobb pezsgés hagyományosan a Kossuth utcára jellemző, így a Posta-Spar-Bástya bermudaháromszögben megbúvó placc is vetélkedhetne, de ott nincs városháza, millenniumi emlékmű, és a macskakő is sokkal kevesebb. Tehát mondjuk, főtér, de ha az, hanem, az biztos, hogy egyre több turista áramlik erre – egyrészt, mert erre kell menni a várba, másrészt meg sokasodnak a rendezvények is itten, teszem azt a Világjava Estek.

Ha pedig sok a turista (vagy több, mint nagyon kevés), még fontosabb, milyen arcot mutat a Tér, és ezen keresztül a Város magáról. Sajnos az a helyzet, hogy ilyen szempontból nem büszkélkedhetünk… Az Óváros tér kellemes hangulatú pontja a városnak, mióta megcsinálták a kövezetet, és korlátozták a forgalmat, de elég sivár, ha nincsen éppen valamilyen rendezvény – ami többször nincs, mint van. Például a kiülős helyek, kávéházi teraszok tehetnék élettelibbé, de ebből a műfajból mindösszesen kettő van, a Café Piazza meg az Elefánt a sarokban (szinte már nem is a téren).

Most elsősorban a Piazzáról lesz szó, mivel ez áll szívemhez közelebb, ráadásul a fentebb részletezett szempontok szempontjából is fontosabb szerepet tölt be.

Emlékszem, mikor először fogyasztottam a Café Piazzában, nagyon megragadott az étlap vicces, montipájtonos stílusa. Ez az élmény mára kissé megkopott, de akik először találkoznak vele, hallhatóan szintén jól szórakoznak. Szóval már itt szimpatikussá kezdett válni számomra a műintézmény, és ez a pozitív kép később sem romlott el. Annak is nagyon örültem, amikor megindult a teraszos terjeszkedés, mert szeretek kint ülni, ha jó az idő.

A Piazzának igazából csak a nemdohányzó szekciója nyújt lehangoló képet, a többi rész hozza azt az olaszos, mediterrán hangulatot, amit az étterem neve sugall. Az árak színvonala is korrekt – olcsónak ugyan nem mondható, de nem is drága, így az erre fogyasztó turisták kellemesen csalódhatnak.

A hely identitásával vannak problémák, hiszen a neve kávézó, de legalább ennyire étterem is; a név és az imídzs olaszos, a humor angolszász – úgyhogy van némi kavarc, de még kezelhető a helyzet… A kávék klasszak, az ételek közül a pizzák, a tészták és a desszertek kifejezetten finomak, de a főételekkel nem mindig volt szerencsém. Levest ritkán, salátát szinte soha nem fogyasztok, így ezekkel kapcsolatban nincsen benyomásom. Üdítőfronton sajnálatos, hogy csak gépi szénsavas van (ami nem nagyon finom), és bor is csak drága kapható, ami éttermi szempontból hiányosság.

Nagyon jó viszont a Piazza teraszán ülni és bámészkodni, mert itt tényleg zajlik az élet: lépten-nyomon városatyákba botolhat szemünk, néha még az érsek atya is elsüvít automobilon, meg egyáltalán mindig van akció és pezsgés, sürögnek-forognak az emberek, tehát lehet őket bámulászni. Én javítani is nagyon szeretek itt, biztosan másféle munkavégzésre is alkalmas (legalábbis olyanra, amihez nem kell fejsze vagy kombájn).

A személyzet általában jókedélyű és közvetlen, a felszolgálók szimpatikusak – ilyen szempontból is sokkal több a pozitív élményem a Piazza kapcsán.

Hátránya ellenben a helynek, hogy a „behajtani tilos kivéve engedéllyel” tábla ellenére gyakran kifejezetten nagy a forgalom, ami igen zavaró bír lenni; de ez a kényelmetlenség eltörpül a pozitívumok mellett.

Több ilyen típusú helyre lenne szükség az Óváros téren, de az egész városban is! Állítólag tervbe van véve valamiféle „polgári kávéház” megalapítása, kíváncsian várom, az milyen lesz majd… Addig is jó kitelepedést mindenkinek – használjuk ki a lehetőséget, amíg jó hozzá az idő!