36 évesen már elgondolkodom azon, amit mondanak nekem, vagy amit érzékelek. Igazán, mélyen, kételkedve és őszintén, mindazonáltal tudva azt, hogy elsősorban tettei minősítik az embert. Mégis: szólj, s megmondom, kivagy. Mert sokan kivannak. Dolgoznak reggeltől estig 300500 Ft-os óradíjért, mialatt milliárdokat csalnak, lopnak el a fejük fölül.
Vannak helyek, ahol az ember az első perctől kezdve jól érzi magát. Olyan, mint ha otthon lenne. Kilazul, szellemileg hátradől, pihen, töltődik. Heverészik egy kicsit a teste és a lelke.
Furcsa mód én ezt a pótotthont egy üzletház fonalboltjában találtam meg. Pedig soha nem kötöttem, és nem is szándékozom gombolyítani a fonalat.
Azt e-mailezte Szaksz (ő a felelős szerkesztő), hogy írni kell. Bőven két óra múlt, bőven aludnék, de írni kell. Muszáj ezt is e-mailezte, hogy keddre muszáj. Mondjuk az írás egyébként is ilyen , ilyen kell és muszáj-féle dolog.
Ennek a Hét szájának a témája nagyon egyszerű ám bízom benne, közérdekű : miért, mennyi zsetont lehet elkérni egy ártatlan turistától. Illetve pontosan nem is ez a téma, hanem az, hogy a veszprémi Tűztoronyba miért 300 forint a belépő. Nem tévedés, 300 forint. És mit kapok érte? Kilátást.
Pénteken Veszprémben járt Schmitt Pál a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, kétszeres olimpiai bajnok párbajtőröző, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság protokollfőnöke, az Olimpikonok Világszövetségének elnöke, estébé, estébé. Szóval a sportmogul városunkba látogatott, hogy a Lovassy vadonásúj tornatermében haverkodjon a fiatalokkal egy afféle rendhagyó osztályfőnöki óra keretében, és népszerűsítse az olimpiai ügyet vagy mifene.
Olykor elgondolkodom a szavak csodálatos életén. Hogy mi mit jelent. Általános tapasztalatom, hogy a honi idő eltöltésével csak egyre több szóból értjük meg egymást, mivel a közösségi meghatározódások intimebbé, szegregáltabbá válnak.
Mindenhol azt hallhatjuk, útközben vagyunk, vagy éppen egy nagyon nehéz szakasz elején, közepén, végén. Nézőpont kérdése az egész. A lényeg: útközben vagyunk. A szellem óriásai erre már rég rájöttek. Szerintük egy a lényeg: úton lenni!
A végéről kezdem. Nagy csalódást okozott, hogy elmaradt a Republic koncert, de megértem és elfogadom az együttes tájékoztatását és magyarázatát ez ügyben. Kicsi ország, kicsi kompromisszum-készség. (Arról nem is szólva, hogy a szerződés kötelez.)
Hát, egyszer csak elérkezik az az időszak, amikor az ember fia és lánya lakásvásárláson kezdi törni buksi fejecskéjét. Külön örömforrás ilyenkor, ha a beruházáshoz előbb egy másik, résztulajdonolt ingatlantól kell megválni az önrész növelése végett. Meg hogy ne gebedjünk bele a törlesztőrészletbe.
Hétfőn megnyitotta kapuit a XX. VEN. A felhozatal: öt csapat, akik egy emberként küzdenek, hogy jelöltjük legyen az idei diákrektor; kocsmáikban pedig fergeteges buli vár ránk. Aki nem fér el kis helyen, mehet tombolni a DC-be, vagy a szponzorok által felállított sátrakba. Tegnaptól pedig már a koncertek is megkezdődtek!