Csináltunk egy kocsmakereső honlapot, és mivel Veszprém még üres, gondoltam, írok ide, számítva a segítségetekre, illetve arra, hogy éltek a lehetőséggel, hogy Veszprémet is feltegyétek a kocsmakeresők térképére:)
Nem tudom, más hogy van vele, de én már besokallok a hajléktalanoktól. Pár héttel ezelőtt egyszer említettem, hogy a demokrácia és a személyiségi jogok nevében nem kellene mindent elnézni nekik (szeméthalmaz, részeges, megbotránkoztató viselkedés, agresszivítás, stb), hiszen a lakótelepen élőknek is megvannak a jogaik a normális élethez.
Az elmúlt hetekben illetve napokban városunk iskoláiban négy olyan megyei, országos illetve nemzetközi jelentőségű esemény történt, amelyekről az Önkormányzat Oktatási és Ifjúsági Bizottságának elnökeként kötelességemnek érzem a tisztelet és elismerés szavaival megemlékezni.
Az a baj a mostani kormánnyal, hogy szereptévesztésben van. A mindössze negyedmillió támogatóval rendelkező SZDSZ-t szolgálja ki minden ökörségben. Magyarán, megint a farka csóválja a kutyát.
Csak egyszerű, kívülálló zenehallgató lettem. Nemrég hívtak az egyik pesti zenei rádió éjszakai műsorába, de nem fogadtam el a kedves invitációt. Köszönöm szépen, de nem. Koko Kommando és Rudi Radiátor visszavonult (erről bővebben: a Blues az óceán című kötetben, az Éjszakai műsor című versemben).
A pszichológiai vizsgálatot végző tudósok által infomániának nevezett jelenség annyit árt az emberek szellemi kapacitásának, mint egy álmatlan éjszaka. Az agy nem képes egyszerre több feladattal zsonglőrködni és ezért általános hatékonysága csökken. Az állandó online technológia eltereli figyelmünket arról, amire éppen koncentrálnunk kellene.
Lehetne hosszan fejtegetni Jarmush szimbólumait, a hervadó virágokat a nappaliban, a visszatérő, rózsaszín tárgyakat, az ismétlődő neveket, de erre most nincs idő. Minden, amit láttam, esszenciája a kibontakozó 21. századi mindennapoknak. Azoknak az érzéseknek és történéseknek, amelyek körülöttünk zajlanak és arra várnak, hogy ránk találjanak.
Szükség lenne Veszprémben egy térre és egy hordóra, ahol kiállva-felállva mindenki elmondhatná, mit gondol a világról, vagy csak úgy beszélne valakivel. Miért nem hoznak létre egy ilyet az Óváros téren, hiszen ott van a városháza.
Elnézést, tévedtem. Ennyi bőven elég lett volna tőled, kedves Czaun János.
Ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa, mit nyilatkoztam előzőleg, amire ez a válasz jött, már az is elég a tisztánlátáshoz. Amennyiben jobban is el akar igazodni ebben az ügyben, visszanézi a Veszprémi 7 Nap március 17-i és 23-i Kádárta büntetésben? és Valóban vesztes Kádárta? című cikkeket, amiben mindketten megszólalhattunk.
50 évvel ezelőtt, 1957. március 25-én hat nyugat-európai állam aláírta a Római Szerződést, létrehozva ezzel az Európai Gazdasági Közösséget, az Európai Unió jogelődjét. Akkor talán még kevesen látták, hogy soha nem látott sikeres kor köszönt az integrációban részt vevő országokra.