Hol volt, hol nem volt, a kétezer hetedik évben, 17 évvel a rendszerváltás után egy csendes júniusi csütörtök, mikor azt eset megesett. Veszprémbe látogatott az MSZP elnöke. Találkozni akart ottani barátaival, szimpatizánsaival. Szemtől szemben. Beszélni akart a reformokról, a konvergenciáról, no és persze a jövőről. Várták őt vagy hatszázan a Városi Művelődési Központban, leánykori nevén Dimitrovban. Éppen csak a csilláron nem lógtak, de csak azért, mert az ott nincs.
A sportcsarnok építésével kapcsolatban törvénysértő döntést hozott a képviselőtestület, ezért felkérjük a polgármestert, hogy vezesse törvényes útra a Fidesz - Védegylet többséget.
Mostanában szerencsém van több érettségin is részt venni. És amit látok, tapasztalok, az siralmas. Az új rend-szerben egyrészt szinte lehetetlen megbukni, másrészt ezt a súlytalanságot jól tükrözi a vizsga megnyilvánulása, külsősége is.
Azon gondolkodtam, hogy a régi mozit vajon kinek állt érdekében ennyire lepukkant állapotban tartani hosszú éveken évtizedeken át. Aztán azt eladni valakinek, fillérekért. Most meg kínai butik nyílik. Nekünk meg nincs normális mozink.
Módosító javaslat Dr. Szili Katalin asszonynak, az Országgyűlés elnökének, az állami vagyonról szóló T/3087. számú törvényjavaslathoz, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. ügyében Katanics Sándor, Pál Béla és Deák Istvánné országgyűlési képviselőktől.
Az interjúk tetszenek, a szurkolóké is, Zdravkoé is. Róla mindig marad egy élményem: a városi amatőr-bajnokságban együtt indultunk párosban pár éve. Ilyenkor időkihasználás okán egy-egy meccs 9 nyert gémre megy. Az elődöntőben 8:1-re vezetett az ellenfél, és Zovko ekkor indult be. Spannolta magát, spannolt engem is, egyszerűen lehetetlen volt kivonni magam a hatása alól: azon kaptam magam is, hogy megszakadni is hajlandó vagyok. És bizony nyertünk 7 gémet egymás után, végül a rövidítést is.
Valami nagyon elromlott, így kőkemény általánosítással élve. Ennek a levélnek, írásnak, irodalmi kritériumoknak közel sem megfelelő szösszenetnek a tényfeltárás lenne a célja, a figyelemfelkeltés, megannyi Miért? kezdetű kérdés felvetése. Tulajdonképpen választ is várok, megoldást, szebb világot, okosabb embereket, akik megmagyarázzák nekem, 16 éves veszprémi lánynak, hogy miért érzem ezt a nyers érzést szinte minden nap, miért próbálok minden erőmmel lázadni és kapaszkodni a boldog gyerekkorba.
Örömmel vettem tudomásul, hogy újból van kiállítás a Petőfi Színházban. Múltkor a gyerekrajzokból, most pedig Galambos Pétertől. Nagyon örülnék, ha visszaállna az a gyakorlat, hogy premierekkor egy-egy tárlat is látható lenne. Olyan, ami hangulatában, színeiben kapcsolódna az előadáshoz. Galambos kiállításról pedig csak annyit, rendezőként is nagyszerűt alkotott, most festőként is bizonyított.
Ha az ember fia halat akar enni ilyenkor tavasszal, és már a pontytilalomnak is vége, és ha az ember fia maga szeretné azt a pontyot kifogni, akkor megkerülhetetlen lesz a sültüske
Veszprém egyik nyári látványossága a közúti kisvonat, amely végiggördül a városon, napjában többször is. Ez eddig rendben is van. A témához kapcsolódó kép azonban nem. Egy kedves olvasónk küldte be, gondolom elrettentő példaként a helyesírási kultúránk minőségét illetően. Ráadásul így, érettségi környékén