Félidő van, már csak három nap van hátra a fesztiválból, tessék belehúzni! A munkát hanyagoljuk, hűtött sör a táskába, telefon feltöltve, hogy tudjunk szavazni az utcazenészekre, és tegyük is meg, elvégre miattuk érezhetjük ilyen jól magunkat Veszprémben.

Nevük ellenére egy többféle színben pompázó társasággal beszélgettünk tegnapi, Gizella udvari koncertjük után. Hangzásukkal az egész szerkesztőség tetszését és szimpátiáját elnyerték, s ahogy láttuk, a közönséget ugyancsak meggyőzték művészetükről. Nem kifejezetten utcazenész társaság, de zenei világuk mindenképpen beillik abba a forgatagba, ami az idei Fesztivált (is) jellemzi. A zenekar vezetőjét, Nyakas Pétert kérdeztük együttesükről.

Az első nap nehézségein túljutva – de egyelőre meg nem fáradva – készülhetünk a második napra. Kicsit rutinosabban, céltudatosabban vághatunk neki a napnak, nem felejtünk otthon dugóhúzót, esőkabátot, óvszert, gerontopresszinátort.

Az utcazenészekkel még nem sikerült teljesen megismerkednünk, így teljes szívből keveset ajánlhatunk, de a Profundis, a Black & Proud, a Tenderfoot Blues Unit (ismét) és a SunRoots ígéretesnek tűnik. De nem aggódunk, ez még csak a második nap, lesz időnk bepótolni mindegyiket.

Kora délután a szürke ég és a szürke aszfalt között csak a zöldbe öltöztetett óra sejttette a Kossuth utcán, hogy valami készül. A nagyszínpadokat még javában szerelik, a kürtőskalácsos-hotdogos kiskocsik is üresen állnak, és még a helyekért sem kell küzdeni a színpadok előtt. Azt azonban már messziről észre lehet venni, hogy a fesztivál elkezdődött.